Pszichotronika - Szellemgyógyászat
+++++ Satya Nagnajití  +++++
   író, előadó, szellemgyógyász gr.

Szójegyzék ​

Az alábbi szójegyzék tartalmazza mindazokat a szanszkrt és egyéb kifejezéseket, amelyek a könyv anyagában előfordulnak, emellett a megemlített személyiségekről, egyes írásművekről és bizonyos földrajzi helyekről is tájékoztat.​

A​

abhimána — bizonyos fajta nem világi önhittség, beképzeltség, olyan tudatállapot, amely csupán az Isten iránti odaadást segíti azáltal, hogy a bhakta bizonyos szerepet, viszonyt vagy akár pozíciót képzel el magának, amibe teljesen beleéli magát​

acsintja-bhédábhéda tattva — Csaitanja Maháprabhu filozófiája, ami a felfoghatatlan azonosság-a-különbözőségben tanát hirdeti, a látszólag ellentmondásos vonásokat egy magasabb szintézisben egyesítve​

acsintja-sakti — a Legfelsőbb Úr kifürkészhetetlen energiája, aminek révén az ellentmondások is összeegyeztethetők​

adharmacsárí — az írások útmutatásait névleg követő​

adhirúdha — fokozott, kifejlett lelki gyötrelem, a mahábháva második fokozata​

advaita — nem kettős, monista; a Védánta egyik magyarázatára alapuló filozófia, amely egyetlen alapelvre, Brahmanra vezet vissza minden létezést, az Abszolútumról alkotott egyik részleges felfogás​

Advaita Ácsárja — (Kr.u.1434-?) Mádhavéndra Purí tanítványa, Ísvara Purí hittestvére. A világ elesett sorsát látva kérte Krsnát, szálljon alá, aki így Csaitanja Maháprabhuként jött el. A Csaitanja-lílában Mahávisnu inkarnációja, visnu-tattva, a panycsa-tattva tagja.​

advaja — oszthatatlanság, egységesség, Brahman egyik elidegeníthetetlen vonása​

aham — én, a valódi identitás, azonos magával a lélekkel, transzcendentális, örömteli és örökké makulátlan​

aham-mama — a téves „én” (aham) és „enyém” (mama) tudatosság, minek hatására az élőlény saját magát hiszi a tettek végrehajtójának, illetve bizonyos dolgok birtokosának​

ahankár — téves, testi önazonosítás, hamis énkép, a testtel, illetve az elmével való azonosulás eredménye​

aisvarja — dicsőség, fenség, mindent és mindenkit befolyásoló hatalom, Isten egyik transzcendentális tulajdonsága​

anartha — értéktelen, nemkívánatos dolog, ami hátráltatná a lelki fejlődést​

anartha-nivrtti — megszabadulás a rossz tulajdonságoktól​

antarangá — belső; Isten lelki energiájához tartozó​

antarjámí — a Felsőlélek, mint minden lény tudatos, belső irányító elve​

antascsintita sziddha déha — az elképzelt lelki test, a valós lelki forma mentális tükörképe​

anubháva — a tizenhárom mellékes eksztatikus érzelem​

Anupama — Szanátan és Rúpa Gószvámí legifjabb öccse, Dzsíva Gószvámí atyja. Korábbi neve Vallabha. Csaitanjával Rámakéliben találkozott. Sakabda 1436-ban (Kr.u. 1515) halt meg, Ráma-hívő volt.​

anurága rága — utáni, a rága intenzív formája, minek hatására a szeretet tárgya minduntalan újnak, üdének, frissnek tűnik​

arcsana — kegyszobor imádata, a bhakti kilenc elemének egyike, a rituális templomi imádat folyamata​

artha — gazdasági fejlődés​

arthápatti — logikai implikáció​

astaszáttvika-bháva — az eksztatikus istenszeretet nyolc testileg is megnyilvánuló ismertetőjele, pl. reszketés, zokogás, égnek álló haj stb.​

aszamjak ávirbháva — Isten kevésbé teljes megnyilvánulása személytelen Brahmanként​

aszamjak — hiányos, nem teljes (megnyilvánulás)​

avatár — aki alászáll, isteni megnyilvánulási forma, kiterjedés, olyan megjelenés, aki eredeti lelki mivoltát megőrizve képes az anyagvilágban is megjelenni​

ádhibhautika-klésa — a környezetünk, mint az embertársaink, illetve a különféle élőlények okozta szenvedések​

ádhidaivika-klésa — természeti katasztrófák, mint éhínség, árvíz, járvány, földrengés stb. okozta szenvedések​

ádhjátmika-klésa — a saját testünk és lelki világunk okozta bajok​

ánanda — örömteli; Isten s a lélek egyik elidegeníthetetlen tulajdonsága​

ásraja — valaminek az alapja​

ásram — menedék, remetelak vagy szerzetesi közösség hajléka; illetve a négy lelki életrend (tanuló, házas, visszavonult és lemondott)​

ászakti — kibontakozás, vonzódás​

átmanivédana — teljes önátadás, mindenestől való meghódolás, a bhakti kilenc elemének egyike​

átmá — az empirikus ego​

ávésa-rúpa — az az isteni megnyilvánulás, mikor Krsna egy kiválasztott élőlényt áld meg isteni hatalmával, s így általa nyilvánul meg az emberek számára​

B​

bahirangá-sakti — külső, kívül lévő, Bhagaván elkülönült külső energiája, a matéria szférája, az anyagként funkcionáló isteni energia​

Baladév — Krsna elsődleges vaibhava-prakás kiterjedése, aki csak testszínében különbözik a Legfelsőbbtől, a világ fenntartó energiája​

bhadzsana-krijá — a lelki folyamatok művelése​

Bhagaván — a transzcendentális tulajdonságokban bővelkedő Legfelsőbb Személyes Isten, Krsna​

bhakta — Istent odaadással szolgáló, imádó hívő​

bhakti — az istenszeretet, rajongó odaadás önmegvalósítási folyamata, a jelen korszak ajánlott vallásos útja​

bhágavat-príti — a szvarúpa-sakti által szerzett öröm, amit Isten tapasztal​

bháva — érzelem, az istenszeretet során kibontakozó emóció​

bháva-bandhana — érzelmi kötelék, az egyéni lelkek s Isten gyöngéd kapcsolatának intenzív foka​

bhóga — anyagi élvezet​

Bilvamangala Thákur — Dravida tartományban, saka VIII. században született, Visnuszvámí egyik fő tanítványa, más néven Lílásuka. Igen hosszú ideig élt Vrndávanban, a Brahmakund mellett, életét a Srí Vallabha-digvidzsaja mondja el. Főműve a Krsna-karnámrta, ami 112 versből áll s csak a legfejlettebb bhakták számára való. E könyvet Csaitanja hozta Dél-Indiából. Vartma-pradarsaka guruja a Csintámaní nevezetu prostituált volt, beavató guruja Szómagiri.​

Brahma-szanhitá — Brahmá fohászai, a Gaudíja-vaisnavák egyik legszebb forrásműve. Sáz fejezetéből csak az ötödik ismert, ezt Csaitanja dél-indiai zarándokútja során az Ádi-Késava templomban kéziratos formában lelte fel. Fő témái a teremtés folyamata, a lelki világ leírása és Krsnához intézett költői fohászok.​

Brahmá — az univerzum első teremtett lénye, az effektív alkotó, a radzsasz guna-avatárja, általában dzsíva-tattva (valójában nem személynév, hanem a pozíció megjelölése)​

brahmánanda — a Brahman síkján tapasztalt lelki öröm​

bráhmana — Brahman ismerője, a négy társadalmi rend (varna) közül a legfelsőbb, ide tartoznak a papok, tanítók, tudósok stb.​

Buddha — a tíz fő isteni avatár egyike, Kr.e. 623-ban jelent meg, missziójának fő célja az ahinszá, erőszakmentesség hirdetése volt​

buddhi — értelem, a finom fizikális test egyik alkotóeleme​

CS​

Csaitanja-csaritámrta — a legfontosabb Csaitanja-életrajzok egyike, Krsnadász Kavirádzs műve, 11 555 versben követi végig Csaitanja életét és tanítását​

csakra — harcidiszkosz, isteni jelvény​

Csandraválí — a „jobboldali” gópík vezéralakja Vrndávanban (szemben Rádhával), érzelmei az illem keretein belül maradnak, s az „én a tiéd vagyok” gondolat uralja​

csaturvjúha — a tadékátma-rúpa, vagyis Istentől lényegileg megkülönböztethetetlen kiterjedések kategóriájába tartozó első négyes kiterjedés: Vászudéva, Szankarsana, Pradjumna és Aniruddha​

csit — tudatosság, a lélek és Isten egyik elidegeníthetetlen tulajdonsága​

csit-sakti — Isten belső, lelki energiája, a transzcendentális mindenség alkotóeleme​

csitra-dzsalpa — az isteni őrület egyik megnyilvánulása, mikor Rádhá találkozván Krsna egy barátjával, sértődötten szidalmazza Krsnát. Válfajai a szandzsalpa, vagy gunyoros beszéd, illetve az anadzsalpa, mikor Krsnát kőszívunek nevezi Rádhá.​

D​

daiva — sors​

dászja-rasza — hűséges vagy szolgai viszony​

déha — a fizikai test ​

Dévakí — Vaszudév hitvese, Krsna anyja az ötezer évvel ezelőtti földi kedvtelései során​

dharma — törvény, kötelesség, jámborság, a vallásos elvek és kötelességek szerinti életmód​

dharmacsárí — aki tetteiben is hű az írásokhoz​

dháraná — az emlékezés (szmarana) második fázisa, amikor az ember gondolatai, vágyai és érzelmei már nem anyagi dolgokra, hanem Istenre irányulnak, általános módon​

dhjána — az emlékezés (szmarana) harmadik fázisa, a Bhagaván nevére, tulajdonságaira, kedvteléseire és formájára való koncentrálás​

dhruvánuszmrti — az emlékezés (szmarana) negyedik fázisa amikor a koncentrálás megszakítatlan nektárfolyam​

divjónmáda — isteni őrület, ami kétségbeesett tettekben és mozdulatokban nyilvánul meg, a móhana egyik felsőfokú jellemzője​

drvja — az öt anyagi elem szubtilis állapota​

dvápara-juga — a harmadik időciklus, 864 000 esztendeig tart​

Dváraka — város India nyugati partvidékén, Krsna királyi székhelye​

Dzsagannáth — a világ ura, Krsna egyik neve​

Dzsagannáth Misra — Upéndra Misra ötödik fia, Csaitanja atyja. Erényes és tehetős bráhmana, aki Sríhattából a Gangesz mellé, Nadiába költözött. Neje Sacsídéví, Nilámbara Csakravartí leánya. Nejével együtt nitja-sziddha bhakták, az úr örök társai. Korábban Nanda Mahárádzs.​

dzsangama — mozgó élőlény​

dzsapa — mormolni, kántálni; az egyéni mantra-meditáció folyamata, mikor lelki tartalommal teli imákat, illetve Krsna szent neveit ismételgeti az ember​

dzsíva — az egyéni élőlény, lélekszikra, ld. dzsíva-sakti​

Dzsíva Gószvámí — Anupama fia, Rúpa és Szanátan unokaöccse, korábban Vilásza-manydzsárí gópí. Kisgyermekkorától nagyon vonzódott a Bhágavatamhoz, aztán Navadvípba költözött, hogy ott szanszkrtot tanuljon. Nitjánanda nyomdokában bejárta egész Navadvípot, majd Benáreszben folytatta tanulmányait, Madhuszúdan Vacsaszpatí keze alatt. Ezután Vrndávanba költözött, Rúpa és Szanátan Gószvámík oltalmába ajánlotta magát. Rúpa és Szanátan halála után ő lett a vaisnavák fő guruja. Vrndávanban megalapította a Rádhá-Dámódar templomot. Itt is élt 65 éves koráig.​

dzsíva-sakti — Bhagaván közbülső energiája, amely természetére nézve a felsőbbrendű lelki energiához tartozik, de hajlamos az illúzió befolyása alá kerülni; az individuális lelkek forrása​

Dzsjótir Véda — védikus asztronómia​

G​

Gadádhara — Krsna gyönyörenergiájának megtestesítője, Rádhá nélkül. A Krsna-lílában Vrndávanésvarí volt. Tridandi szannjászí volt, a panycsa-tattva tagja​

gadha — buzogány, isteni jelvény​

Gaja — szent zarándokhely Indiában, főként az atyák lelki üdvéért mutatnak be itt áldozatokat​

Gangesz — szent folyam, amely a lelki világból ereszkedik alá az anyagi univerzumba​

Garbhódakasájí Visnu — a második purusa-avatár, az univerzumi Felsőlélek, fenntartó​

Garbhódasájí Visnu — ld. Garbhódakasájí Visnu​

gjána — Isten mindentudása; illetve Istent a filozófiai spekuláción keresztül megközelítő folyamat​

gjána-jóga — transzcendentális tudás, elméleti vizsgálódáson alapuló önmegvalósítási folyamat​

gjánéndrija — az öt információs érzék (hallás, látás, ízlelés, szaglás és tapintás)​

gjání — a gjána gyakorlója​

Gópál Bhatta Gószvámí — A Srírangam-béli Vjénkata Bhatta fia, korábban a Rámánudzsa szampradája tagja. A XV. század első harmadában született, nagybátyjától, Prabódhánanda Szaraszvatítól kapott felavatást. Szülei engedelmével Vrndávanba költözött, Csaitanja örömére, akinek tanácsára Rúpa és Szanátan öccsükké fogadták, s ő alapította a Rádháramana templomot. Korábban Ananga manydzsárí volt, mások szerint Guna manydzsárí. Taníványai Srínivász ácsárja és Gópináth Púdzsárí.​

gópík — vrndávani fejőslánykák, Krsna legodaadóbb hívei, akik mindenféle fenntartás nélkül szolgálják Urukat​

guna-avatár — Brahmá, Visnu és Siva, az anyagi természet kötőerőinek irányítói​

guna-májá — az egyensúlyban lévő anyagi kötőerők, összetevői drvja, ksétra (prakrti), prána, átmá, vikára​

Gundicsá templom — templom Dzsagannáth Puríban, a Dzsagannáth múrti nyári rezidenciája​

H​

Hari — Krsna egyik neve, jelentése: aki minden ragaszkodástól megfoszt​

hari-náma felavatás — a vaisnava felfogás szerint a legfontosabb beavatási ceremónia, a lelki élet kezdete, mikor a guru a szent név zengésébe avatja be tanítványát​

Haridász Thákur — A szent név ácsárjája, naponta háromszáz-ezerezer ejtette ki Krsna szent neveit. Budhanában született, majd Sántipur közelébe, Fuliába költözött. Bénápolában lakott és mantrázott, mikor maga Májádéví kísértette meg. Egy csáturmászját Kulina-grámban töltött. Később Puríban élt s olyan alázatos volt, hogy nem akart bemenni a nagytemplomba, ezért azt kérte Csaitanjától, hadd lakhasson valahol a templom közelében. Így Csaitanja egy olyan épületet biztosított neki, ahonnan láthatta a templom tornyán a csakrát, s megnyugtatta, e látvány éppen olyan jó, mintha felkeresné a templomot.​

hládiní — az antarangá-sakti harmadik és legteljesebb aspektusa, Bhagaván lelki testének elemei közül megfelel az ánandának, Bhagaván belső, lényegbeli természete​

I​

Indra — a félistenek királya, az esőzés és fellegek félistene​

indrijání — érzékszervek​

Ísvara Purí — Kumára-hattában élt, Mádhavéndra Purí legkedvesebb tanítványa, Csaitanja díksá-guruja volt. Alázatos szolgálataival elnyerte Mádhavéndra áldását, aki élete végén teljesen magatehetetlenné vált, Ísvara Puri gondozta, tette tisztába. Néhány hónapig Navadvípban élt Gópináth ácsárjánál. Itt találkozott Csaitanjával, akinek előadta Krsna-lílámrta címu könyvét. Csaitanja felkereste szülőhelyét, Kumárahattát, ahol port gyűjtött a megszentelt földről, amit gondosan megőrzött, s minden nap fogyasztott belőle keveset, ezzel mutatva példát, hogyan kell tisztelni a lelki tanítómestert.​

J​

jasasz — Krsna csodálatos testének, elméjének és beszédének híre​

Jámuna Ácsárja — a Rámánudzsa által alapított Srí-szampradája jeles tanítómestere​

jávadásrajavrtti — a mahábháva harmadik fázisa, amikor az érzelmek nemcsak a résztvevőkre, de a környezetükben lévőkre is hatnak​

jóga-májá — lelki illuzórikus fátyol, amely a bhakták szeme elől elfedi Isten nagyságát és fenségét, ezzel biztosítva a fesztelen viszonyt kettejük között​

juga — világkorszak, az anyagi teremtés ciklikus korszakai (szatja, trétá, dvápara és kali)​

juga-avatár — a világkorszakonként alászálló isteni „inkarnáció” (a kali-jugában Csaitanja Maháprabhu)​

K​

kali-korszak — a négy világkorszakból álló ciklus legutolsó és legrövidebb érája, a nézeteltérések vaskora, időtartama 432 000 esztendő​

karma — cselekedet, ok-okozati törvény, a cselekedetek s azok visszahatásainak rendszere;​

karma-jóga — helyes cselekvés​

karméndrija — az öt cselekvést szolgáló érzék (fül, szem, nyelv, orr és bőr vagy nemiszerv)​

Katva — szent hely a Gangesz mentén, ahol Csaitanja beavatást nyert a szannjász rendbe​

kála — idő, a világok pusztítója, Krsna egyik anyagvilágban megnyilvánuló energiája​

káma — érzéki élvezet​

kánta-bháva — mádhurja-bháva, ld. mádhurja​

Kárana-szamudra — másképpen Viradzsá, ld. ott​

Kási Misra — Az orisszai király papja, akinek házában Csaitanja is lakott. Később ezt a házat Vakrésvar Pandit, majd tanítványa, Gópálguru Gószvámí örökölte. Ő állított itt fel egy Rádhákánta múrtit. Korábban Krsnavallabhá gópí volt Vrndávanban.​

Késava Bháratí — Szandípani Muni, vagy más vélemények szerint Akrura inkarnációja, Csaitanja szannjász-guruja (saka 1432, Kr.u. 1510). A Dél-indiai Srngéri Math-hoz tartozó tanítványi lánc tagja, akinek kolostora Katvában volt. Ugyan Sankara irányzatát követte, formálisan mégis vaisnava volt, mert Mádhavéndra Purítól kapott szannjász felavatást. Khátundi falvában (Burdvan körzet) az általa alapított templomi imádat ma is folyik. Családos korában két fia született: Nisápati és Usápati, kiknek utódai az ottani papok mind a mai napig.​

Késava Pandit — Előkelő kásmíri bráhmana család sarja, jeles tudós. Filozófiai vitákban mindig győzedelmes volt, ezért a digvidzsají, mindenütt győzedelmeskedő nevet kapta. Navadvípba is eljutott ahol Csaitanjával szemben alulmaradt. Később Csaitanja tanácsára fölhagyott a filozófiai vitákkal és viadalokkal, s a Nimbárka szampradája nagy bhaktája lett. E vonal Védánta-szútra kommentárjához, a Páridzsáta-bhásjához Kausztubha-prabhá címen fűzött magyarázatokat.​

kírtana — magasztalás, dicsőítés, Isten szent neveinek és tulajdonságainak énekkel, hangszerekkel és tánccal kísért dicsőítése​

kötőerő — az anyagi természet három alapeleme, a tudatlanság (tamasz), szenvedély (radzsasz) és jóság (szattva), melyek az élőlényeket befolyásolják​

Krsna — az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a mindenkit vonzó Személyes Isten eredeti formája​

Krsnadász Kavirádzs — a Csaitanja legjelesebb életrajzírója, a Csaitanját követő második generáció fő guruja​

Krsna-karnámrta — Bilvamangala Thákur fő műve, a vaisnava gondolkodás egyik jeles forrásmunkája​

ksétra — az anyagi tettek mezeje, más szóval az anyagi természet (prakrti)​

Ksíródakasájí Visnu — az individuális lelkek Felsőlelke, a minden univerzumban ott lakozó isteni fenntartó kiterjedés, a tejóceánon lakozó​

ksóbhaka — ingerforrás, kiváltó ok, az idő egyik funkciója​

Kumára fivérek — Brahmá fiai, önmegvalósult gyermekszentek, az isteni tudás-energia által felkent ávésa-avatárok​

Kumbha mélá — tizenkét évenként Prajágnál (Allahabad) megrendezett nagyszabású szellemi találkozó, ahová India minden tájáról összesereglenek a különböző filozófiai és vallási irányzatok, jógaiskolák követői, eszmecsere, tanítás és szent zarándoklat végett​

L​

Laksmiprija — Vallabha Ácsárja lánya, Csaitanja első felesége​

lemondott rend — ld. szannjásza​

linga-saríra — szubtilis vagy mentális test​

lílá — kedvtelés, isteni játék​

lílá-avatár — valamely kedvtelés végett megjelenő isteni avatár (például Matszja, Kúrma, Nrszinha stb.)​

lílámaja — lelki kedvteléseknek hódoló, Isten természetének sajátsága​

Lókanáth Ácsárja — (v. Lókanáth dász Gószvámí) Csaitanja személyes társa és jeles bhaktája. Thálakadi (Jasóhara, Bengál) faluba valósi, korábban Kácshápádában lakott. Atyja Padmanábha, egyetlen öccse pedig Pragalbha. Csaitanja utasítására Vrndávanba költözött, ahol háromszázharminchárom szent helyet tárt fel és a Gókulánanda templomot alapította. Naróttam dász Thákur volt az egyetlen hivatalos tanítványa. Tálakhadi ma Bangladésben van, ahol öccsének utódai ma is élnek.​

M​

Madhukantha — a dászja rasza egyik vezéralakja Vrndávanban​

Madhva tanítványi lánc vagy tattvaváda-szampradája — a Madhva ácsárja (sz. sakabda 1040, mások szerint 1160) által képviselt vaisnava iskola, a személyes istenkoncepció Dél-indiai letéteményese, fő céljuk mindemellett a varnásram-dharma tökéletesítése és a felszabadulás​

mahat — az anyagi teremtés elsőként megnyilvánuló aspektusa, a teljes anyagkészlet​

mahá-juga — négy jugából álló ciklus, ezer mahájuga alkotja Brahmá egy nappalát​

mahábháva — hatalmas, csupaszív érzelem, a felsőbbfokú anurága, jellemzői: öntapasztaló állapot; megnyilvánult, vagy látható és a környezetet is befolyásoló, elragadó állapot​

mahápralaja — végső megsemmisülés, az anyagi univerzum élettartamának végével bekövetkező teljes világvége​

Mahávisnu v. Káranódakasájí Visnu — az elsődleges purusa-avatár, minden univerzum forrása, testének pórusaiból áramlanak ki az univerzumok, az Okozati-óceánon pihen​

mamata — gyöngéd vonzalom, „az enyém vagy” érzése, ami Istent emberközelbe hozza​

mantra — lelki erővel telített ima, fohász, szent formula, aminek célja az elme felszabadítása (manasz - elme, trájaté - felszabadít), beavatás során kapja a tanítvány, folyamatos ismétlése, zengése segíti elő a fejlődést​

manvantara-avatár — az emberiség ősatyáinak, a Manuknak ideje alatt alászálló isteni forma​

mádana — a kifinomult módana, a legmélyebb eksztatikus istenszerető érzelem, a hládiní-sakti leglényege​

mádhurja-rasza — hitvesi vagy szeretői viszony, az istenkapcsolat legfelsőbb szintje​

májá — illúzió, ami nincs, isteni energia; két fázisban működik: a jógamájáként (lelki bűvenergia) és a mahámájáként, ami az anyagi káprázat​

májá-sakti — a Legfelsőbb Úr illúziókeltő, külső energiája​

májávád — illúzió-elmélet, Sankarácsárja monista filozófiája, ami egyedül Brahman létét ismeri el, minden egyebet, így az individuális létet is illúziónak tekint​

májávádí — a Sankara-féle májávád filozófia követője, monista felfogásban élő transzcendentalista​

mána — féltékenységből eredő düh, a kedveskedés, becézgetés színlelt visszautasítása​

monisták — az egy-ség személytelen filozófiájának követői, akik minden jelenséget egyetlen princípiumra vezetnek vissza, s csak a mindent felölelő, végtelen Istenség, Brahman létét ismerik el​

monizmus — személytelen filozófia, amely tagadja a világ s Isten dualizmusát, s mindent egyetlen létezőre, Brahmanra vezet vissza​

módana — az istenszeretetnek az a fázisa, mikor Rádhá és Krsna személyében a száttvikák egy különlegesen magasfokú vonzerőt érnek el​

móhana — a módana felsőfoka, Rádhá sajátsága​

móksa (vagy mukti) — felszabadulás az anyagi kötelékek alól, az üdvösség állapota​

mukta-purusa — az anyagi kötelékek alól teljesen felszabadult lény​

mukti — ld. móksa​

múrti — kegyszobor, felszentelt isteni forma, melynek templomi imádása nagyban segíti a személyes Isten-koncepció kialakulását​

N​

Nanda — Krsna földi kedvtelései során az Úr nevelőatyja​

Naróttama dász Thákura — Lókanáth Gószvámí tanítványa, jeles prédikátor és költő, Krsnadász Kavirádzs után a vaisnavák fő guruja​

Navadvíp — szent hely a Gangesz mentén, egykor a logikatudomány fellegvára, Csaitanja születési helye​

Nárada — Brahmá fia, a bhakti-sakti által felkent személyiség, aki lelki testében szabadon járja be az anyagi s a lelki univerzumok bármelyikét​

nimitta- vagy dzsíva-májá — az anyagi világ feltételekhez kötött élőlényeire (dzsívákra) vonatkozó illúzió, összetevői: kála (idő), karma (ok-okozati törvény), daiva (sors) és szvabháva (individuális természet)​

nirguna — tulajdonságok nélküli, a személytelen isteni aspektus, Brahman egyik jellegzetessége​

nirvisésa — ld. nirguna​

nisthá — bizalom, a lelki fejlődés egyik fokozata​

nitja-baddha — örökre kötött, rab; a feltételekhez kötött lelkek megnevezése, ez az „örökkévalóság” addig tart, ameddig a lelkek ezt a rabságot akarják​

nitja-mukta — örökre felszabadult; a meghódolt tiszta lelkek megnevezése, akik nincsenek az anyagi energia befolyása alatt, s fizikális testükben is elérik a felszabadulás állapotát, Krsna transzcendentális szolgálatát​

Nitjánanda — Baladév inkarnációja, Ékacsakrában (Birbhum) jelent meg. Atyja Hadai Pandit, anyja Padmávatí. Tizenkét éves korában Mádhavéndra Purí alamizsnaként elkérte szüleitől. Vele járta be a szent helyeket. Csaitanjával Navadvípban, Nandana ácsárjánál találkozott. Később is Bengálban prédikált. Ékacsakra templomában ő szentelte fel a Bankima Ráj nevezetű Krsna múrtit. Az ottani pap szerint Nitjánanda e múrti testébe hatolva hagyta el e világot. Emiatt szentelték fel ugyanott sok más múrti mellett Dzsáhnavá Déví múrtiját is, aki a hitvese volt, fia pedig Vírabhadra Gószvámí. Négy fő raszában a guru-tattva megtestesítője.​

njája — („hatalom”) óind logika, logikatudomány, kialakulása Gautama (nem Buddha!) nevéhez fűződik, ő a Njája-szútrák szerkesztője, feltehetően a Kr. előtti II. században​

O​

Okozati óceán — az anyagi s a lelki univerzumokat elválasztó transzcendentális víztömeg, melyen Mahávisnu a végtelenség kígyójának, Anantának a ölén pihen​

Orissza — állam India keleti partvidékén, jelentős zarándokhelyei közé tartozik Dzsagannáth Purí​

P​

padma — lótuszvirág, isteni jelvény​

pandit — tudós, művelt személy​

panycsa-mahábhúta — az öt durva fizikai elem (föld, víz, tűz, levegő, éter)​

Parabrahman — a Legfelsőbb Brahman, Krsna​

parama dharma — az ember legfőbb kötelessége, Isten imádata, szolgálata​

Paramátmá — Felsőlélek, a mindenki szívében ott lakozó lokalizált isteni aspektus​

pará-sakti — felsőbbrendű lelki energia, Isten belső energiája, melyhez közbülső elhelyezkedésük ellenére a lelkek is tartoznak​

paránuraktirísvaré — Istenhez való kizárólagos és intenzív szeretetteljes vonzódás, Sándilja definíciója a bhaktiról​

parikarák — az Úr meghitt társai, nem közönséges lelkek, hanem Bhagaván belső energiájának megnyilvánulásai, így ők sohasem kerülnek az anyagi illúzió befolyása alá​

páda-szévá — az odaadó szolgálat egyik eleme, a lótuszlábak szolgálata, testileg végezhető lelki gyakorlatok, például zarándoklat, templomjárás, ceremóniákon való részvétel​

pálana-sakti — fenntartó, oltalmazó energia, felruházott személyisége Prthu király volt​

Párvatí — Siva hitvese​

pradhána — ősanyag​

Prakásánanda Szaraszvatí — a májávád filozófusok vezéralakja Váránaszíban (Benáreszben) Csaitanja idején​

prakásitja — megnyilvánult, látható állapot, a mahábháva második fázisa, mikor több száttvika bháva is megnyilvánul a szerető testén​

prakrti — természet, az anyagi természet megjelölése, a női elv, szemben purusával, a teremtő férfi elvvel​

pralaja — megsemmisülésérzet, teljes zavar, megdöbbenés és túláradó örömérzet válthatja ki, a száttvika-bháva egyik jele​

pranaja — Isten kisajátítása, amikor a hívő magáénak vallja a Legfelsőbbet, ezt sajátságos önbizalom jellemzi​

Pratáparudra — A Gangá királyi dinasztia tagja, Orissza császára, Csaitanja bhaktája. Rámánanda és Szárvabhauma elrendezése folytán személyesen is találkozhatott Csaitanjával, aki királyi pozíciója miatt addig elutasította. Korábban Indradjumna király volt, aki évezredekkel ezelőtt a Dzsagannáth templomot alapította. A Csaitanja-csandródaja című drámát az ő útmutatása mellett írták.​

pravrtti-hétuh — a bhaktira való hajlamot megteremtő előírások​

prábhava-prakás — a szvajam-prakás isteni kiterjedés egyik válfaja, például a rásza-táncban megsokszorozódó Krsna​

prábhava-vilásza — a tadékátma-rúpa kategóriába tartozó isteni kiterjedések, az elsődleges csaturvjúha (Vászudéva, Sankarsana, Pradjumna és Aniruddha), de ide sorolható az egyébként szvajam-rúpa kategóriába tartozó négykarú dvárakai Vászudéva is​

prákrta — világi, tisztátalan, nem tökéletes​

prána — az emberi test éltető elve, vitálesszencia​

préma-bhakti — az istenszeretettől átfűtött rajongó odaadás​

prijatá — gyengéd érzelmek (bháva), vonzódás a szív választottja iránt​

príti vagy préma — istenszeretet​

Puránák — a védikus irodalom egyik csoportja, ősi történeti feljegyzések és a lelki megvilágosodás szempontjából fontos tanítások, események gyűjteményei, tizennyolc fő Purána ismeretes​

Purí — szent zarándokhely Orissza államban, India keleti partvidékén, Dzsagannáth székvárosa, ahol Csaitanja utolsó éveit töltötte​

purusa-avatár — a három (Mahá-, Garbhódakasájí- és Ksíródakasájí-) Visnu, ők a teremtésben, illetve annak fenntartásában játszanak fontos szerepet​

purusártha — a Legfelsőbb elérése​

Purusóttama — ld. Szvarúp Dámódar​

púrna avatár — tökéletes isteni megjelenési forma​

púrna ávirbháva — az összes jótulajdonság teljes tökéletességű megnyilvánulása a legfelsőbb lényben, Bhagavánban​

púrna-sakti — az isteni energiák tökéletes megtestesítője, Rádhá​

púrna-saktimán — az isteni energiák végső, tökéletes forrása, Krsna​

púrnatama avatár — legtökéletesebb isteni forma, a többi avatár forrása, Krsna​

púrnatara avatár — tökéletesebb isteni megjelenési forma​

R​

radzsasz — szenvedély, az anyagi természet egyik köteléke (guna)​

Raghunáth Bhatta Gószvámí — Tapana Misra fia, aki Benáreszben szolgálhatta először Csaitanját, akinek követője lett. Csaitanja tanácsára Vrndávanba költözött, Rúpa Gószvámí oltalmába ajánlva magát. Körülbelül Sakabda 1425-ben (Kr.u. 1504) született s nagyon értett a Bhágavata recitálásához, valamint a főzéshez. Csaitanja kérésére brahmacsárí maradt, s Vrndávanban szintén Csaitanja kérésére Rúpa Gószvámínak olvasta a Bhágavatamot. Minden vershez három dallamot tudott. Mindig Krsnáról hallott és beszélt, a vaisnavák esetleges hiányosságait sosem vette figyelembe, mivel Krsnát szolgálják. Később a Rádhákund mellé költözött egy kunyhóba. Korábban Rága-manydzsárí volt.​

Raghunáth dász Gószvámí — Feltehetően Sakabda 1416-ban született (Kr.u. 1495), Góvardhan Madzsumadár fiaként, Krsnapurában, Bengálban. Ősei mind gazdag vaisnavák voltak. Családi guruja Jadunandan Ácsárja volt, s bár nős volt, a család mégsem érdekelte. Elvágyódását megfékezendő szülei testőröket fogadtak mellé. Mégis megszökött és Sakabda 1439. évében Puríban találkozott Csaitanjával. Hosszú életet élt a Rádhákund partján. Szinte semmit sem evett, csont és bőr volt s gyönge. Alvását is szinte az állandó ébrenlétig csökkentette s mindig mantrázott. Szemében mindig könnyek csillogtak. Korábban Rasza-manydzsárí volt. Három műve: Sztava-málá vagy Sztavávalí, a Dhána-csarita és a Muktácsarita. Ő a prajódzsana ácsárja.​

Raktaka — a dászja rasza egyik vrndávani képviselője​

rasza — íz, zamat; a Krsnához fűződő viszony​

rati — lelki érzelem, másképp bháva​

Rádhá — Krsna örök párja, legodaadóbb híve, az Úr gyönyör-energiájának megtestesülése​

Rádhá-kunda — Rádhá tavacskája Vrndávanban, ahol fürdőzni szokott, a gaudíja-vaisnavák legszentebb helye​

rága — az az állapot, amikor még a legnagyobb baj vagy bánat is boldogságnak tűnik, amennyiben elősegíti a kedvessel való találkozást, de ha ezt gátolja, akkor a legnagyobb öröm is csupán gond​

rágánugá — spontán odaadás​

Ráma — Krsna egyik lílá-avatárja, az eszményi egynejű uralkodó, a Raghu nemzetség nagy királya, Dél-Indiában van a legtöbb híve​

Rámánudzsa Ácsárja — A Srí-szampradája alapítója (1017-1137), filozófiája a visista-advaita, a sajátságos egység, miszerint a dzsíva egy Brahmannal, de nem minden tekintetben. Védánta-szútra magyarázata a Srí-bhásja. Egyik műve a Védártha-szangraha.​

rásza-lílá — Krsna legintimebb kedvteléseinek egyike, melynek során a vrndávani gópíkkal a holdvilágos éjjelen körtáncot lejtett​

Rg-véda — a négy Véda közül a legkorábbi, 1017 himnusz gyűjteménye​

rucsi — a lelki dolgok iránti kedv vagy íz​

Rudra tanítványi lánc — Visnu Szvámí (XIII. sz.) által megalapozott, majd Vallabha ácsárja (XVI. sz.) által felvirágoztatott szampradája, melynek filozófiája a suddhá-advaita, a tiszta, vagy valóságos egység​

Rukminí — Krsna első dvárakai hitvese, Bhísmaka király leánya, Rádhá kiterjedése​

rúdha — növekvő, feltámadó, a mahábháva első fokozata​

Rúpa Gószvámí — Szanátan Gószvámí és Vallabha (Anupama Gószvámí) testvére, Rúpa-manydzsárí inkarnációja, korábban Dabir Khás néven szerepelt. Karnátha-béli jeles bráhmana családban született testvéreivel együtt. A mohamedán kormányzati hivataltól visszavonulva Csaitanja utasítására Vrndávanba indult, a lemondott rendbe lépett, vagyonát felosztotta. Csaitanja hű hasonmása, eksztatikus szeretetének megtestesítője, az abhidhéja-ácsárja, sásztra guru. Számos bhakti-filozófiai alapmű szerzője.​

S​

sabda — az isteni kinyilatkoztatás, azaz a Védák tanítása​

sakti — energia​

sakti-ánanda — Istennek a hívei szívében megfogant hládiní-saktiból fakadó öröme​

sakti-parinámavád — Csaitanja teremtéselmélete, miszerint a világ Isten saktijának, energiájának a transzformációja (parinámája)​

saktjávésa-avatár — egyéni lelkek (dzsívák), akiket isteni inspiráció jellemez​

Sankara — Sakabda 608-ban (Kr.u. 687) született, Káládi faluban. Atyja Sivaguru, aki korán eltávozott. Nyolcéves korára már áttanulmányozta az összes írást és Góvindának, a Narmadá partján élő mesternek szannjász tanítványa lett. Néhány hónapig mesterénél maradt, majd engedélyével Váránasziba, utóbb Badarikásramba ment, ahol 12 éves koráig élt. Ezalatt kommentálta a Brahma-szútrát, a 10 Upanisadot és a Gítát. Harminckét éves korában távozott, Siva inkarnációja volt, aki a májávád filozófiát, e rejtett buddhizmust tanítota.​

sankha — kagylókürt, isteni jelvény​

saranápatti — teljes meghódolás Bhagaván előtt​

Sándilja — Brahmá fia, ősbölcs, egy jeles törvénykönyv szerzője, a Védák ismert kommentálója és egy bhakti-szútra szerzője​

sánta-rasza — nyugodt, békés viszony, az istenkapcsolat legalsóbb szintje​

sásztra — szentírás​

Sésa — a végtelenség kígyója, a sokezer fejű isteni kobra, akinek ölén Visnu fekszik az Okozati-óceánon​

Siksástaka — Csaitanja egyetlen fennmaradt műve, nyolc strófából álló vers, amelyben a rajongó istenszeretet érzelmeit foglalja össze​

Sisupála — Krsnával szemben ellenséges érzületű király, a Vaikuntha-béli Dzsái és Vidzsái egyik megtestesülése​

Siva — „áldásos, könnyen megörvendeztethető”, a tudatlanság kötelékének guna-avatárja, Brahmá fiaként jelenik meg, a világ teremtése során a férfi-elv szimbóluma, egyébként a világ megsemmisítésében játszik szerepet​

sraddhá — hit, az odaadó szolgálat egyik kezdőpontja​

sravana — hallás, az odaadó szolgálat kilenc eleme közül az első s legfontosabb​

sráddha — az eltávozott ősök emlékezetére bemutatott ételáldozat​

srí — isteni fenség, Krsna páratlan szépsége és különféle csodálatos tulajdonságai​

Srídáma — a szakhja rasza egyik vezéralakja Vrndávanban, Krsna barátja​

Srívásza — A panycsa-tattva tagja, a tiszta bhakta inkarnációja, korábban Nárada Muni. Navadvípban élt, ottani házában tartotta Csaitanja a szankírtan találkozókat. Miután Csaitanja felvette a szannjászt, elköltözött Navadvípból (valószínű az elválás miatt) és Kumárahattában telepedett le. Felesége Málini.​

sruti — kinyilatkoztatás, „amit hallani”, a legfontosabb védikus bizonyíték​

SZ​

szaguna — tulajdonságokkal rendelkező, a személyes istenkoncepcióban Brahman jelzője​

szakhja-rasza — baráti viszony​

szamádhi — az emlékezés (szmarana) ötödik fázisa amikor az elme egyedül a koncentráció tárgyáról tudatos és semmi másról​

szamjak — teljes, egy dologról, fogalomról alkotott integer kép, ami a szubsztanciát s a lényeges tulajdonságokat is felöleli​

Szanátan Gószvámí — Rúpa és Anupama Gószvámí bátyja. Családjuk története Sakabda XII. századig nyúlik vissza. Visszavonulása előtt beteget jelentett a nábobnak, majd megtagadta kérését, ezért bebörtönözték. Kalandos módon menekült meg s végül eljutott Benáreszbe, ahol találkozott Csaitanjával, aki személyesen oktatta a bhakti tudományára, s fölszólította, írjon könyveket és tárja föl Vrndávan szent helyeit. Rati vagy Labanga manydzsárí inkarnációja, az szambandha-ácsárja. Guruja Vidjávacsaszpatí volt, akitől Rámakéliben tanulta a Védákat. Nagyon odaadó és végtelenül alázatos volt, mert mindig emlékezett mohamedán „áttérésére”. Művei: Hari-bhakti-vilász, Vaisnava-tósáni (a Bhágavatam 10. énekének magyarázata), Brhad-vaisnava-tósáni (Sakabda 1476, Bhágavata kommentár), Laghu-tósáni (Sakabda 1504)​

Szanátan Misra — Navadvíp egyik híres panditja, Csaitanja Maháprabhu második apósa, Visnuprija atyja​

szandhiní — az antarangá-sakti első aspektusa, Bhagaván lelki testének elemei közül megfelel a szatnak, lényege a tiszta lét (suddha-szattva) megtapasztalása​

szankírtan — a szent nevek együttes magasztalása, a Kali-juga ajánlott lelki önmegvalósítási folyamata (szam – együtt, kírtan – zengés, magasztalás)​

szannjásza — a negyedik lelki életrend (ásrama), a szerzetesség, a világról való teljes lemondás, illetve Isten iránti odaadás intézménye​

szannjászí — a szannjásza gyakorlója​

szanszára — lélekvándorlás, az ismétlődő születések és halálok körfolyamata​

szanvit — az antarangá-sakti második aspektusa, Bhagaván lelki testének elemei közül megfelel a csitnek, végső soron azt a felismerést eredményezi, hogy Bhagaván nem más, mint Krsna​

Szaraszvatí — a tudományok s az ékesszólás félistennője, Brahmá párja​

szat — örökkévaló ​

szatja-juga — a négy világkorszak közül az első, az aranykor, jellemzője az erkölcsi tisztaság, bölcsesség és vallásosság, 1 728 000 évig tart​

szatkárjavád — az a filozófiai nézet, miszerint az okozat vagy hatás (kárja) valódi (szat) és az anyagi okban megnyilvánulása előtt is létezik. Két fajtája a parinámavád és a vivartavád. Az előbbi szerint az ok okozattá változása valós, az utóbbi szerint illuzórikus.​

szattva — jóság, anyagi kötőerő​

szaundarja — isteni szépség, a vrndávani Krsna páratlan vonása​

szádhana-bhakti — minden olyan eszközt felvonultató gyakorlati bhakti-folyamat, amely a lélek figyelmét Istenre irányítja​

szádhja-bhakti — a tiszta istenszeretet, a bhakti folyamatának igazi célja​

szádhu — szent ember​

szádhu-szanga — a szentek, bhakták társasága, akik között minden tökéletesség elérhető​

szájudzsja — eggyé válás, személytelen üdvözülés, az ötféle felszabadulás egyike​

száksátkár — a Legfelsőbb személyes arculatának (Bhagavánnak) közvetlen megtapasztalása; fajtái a belső meditatív (antah-száksátkár), illetve a külső, érzékelt (bahih-száksátkár)​

szálókja — az Istenség lelki hajlékának elérése, az ötféle felszabadulás egyike​

számípja — Isten közelségének elnyerése az ötféle felszabadulás egyike​

szánkhja — (szan-khjáti – „összefoglaló számítás, számos”) filozófiai folyamat, a hat fő ind iskola egyike, melynek fő mestere Kapila; célja a lélek s anyag közötti különbség felismerése analitikus módon.​

szárstí — a Legfelsőbb hatalmához hasonló hatalom elnyerése, az ötféle felszabadulás egyike​

szárúpja — az imádott Istenhez hasonló forma elnyerése, az ötféle felszabadulás egyike​

Szárvabhauma Bhattácsárja — Eredeti nevén Vászudév Bhattácsárja a Navadvíp közelében lévő Vidjánagara szülötte. Atyja híres ember volt, Mahésvara Visárada. Mithilában (Bihar) tanult Praksadhara Misra professzortól, akinél nem lehetett jegyzetelni. Navadvípba visszatérte után iskolát alapított, amely hamarosan fontosabb lett, mint a mithilai. Korának legnagyobb logikatudósaként ismerték. Puríban védánta-iskolát alapított s bár maga házas volt, sok szannjászít is oktatott. Mikor Csaitanjával találkozott, előbb oktatni akarta, majd a tanítványa lett. Előtte nyilvánult meg a hatkarú sadbhúdzsa forma is. Műve a Csaitanja-sataka. Korábban Brhaszpati, a félistenek tanítómestere volt. Fia Csandanésvara, felesége Sáthira Mátá.​

száttvika-bháva — az eksztázis nyolc külső megnyilvánulása testi jegyekben (megdermedés, izzadás, libabőrös állapot, dadogás, remegés, a testszín elváltozása, sírás, megsemmisülésérzet)​

szévá — szolgálat, a bhakti folyamatában a transzcendens tudás s a világtól való elrugaszkodás záloga, Isten feltételek nélküli, önzetlen odaadó szolgálata​

sziddha-déha — lelki test​

szmarana — az odaadás egyik eleme, emlékezés, öt szakaszból áll: szmarana-számánja, dháraná, dhjána, dhruvánuszmrti és szamádhi​

szmarana-számánja — az emlékezés (szmarana) első fázisa amikor az elme csak kevésbé irányul a koncentráció tárgyára​

sznéha — gyengédség, kedvesség a préma kifinomult változata, két fázisa a ghrta- és a madhu-sznéha​

szthávara — helyhezkötött élőlények​

szthúla-saríra — a fizikai test​

Szubala — a szakhja-rasza egyik fő képviselője, Krsna barátja Vrndávanban​

Szubhadrá — Krsna húga​

Szudáma — a szakhja-rasza egyik fő képviselője, Krsna barátja Vrndávanban​

szukha — boldogság​

szukrti — olyan jámbor tett, aminek eredményeképp az ember elnyerheti a szentek társaságát, két fajtája ismeretes, a tudatos (gjáta) és az önkéntelen (agjáta)​

szútra — (fonál, vezérfonal) a hindu filozófiai irodalom egyik jellegzetes műfaja, lakonikus, sokszor elliptikus tömörséggel szerkesztett aforizmák sorozata​

szvabháva — individuális természet​

szvagata-bhéda — belső különbözőség​

szvajam-prakás — az önmegnyilvánult isteni formák (szvajam-rúpa) egyike, az egyszerre több helyen is megjelenő, megsokszorozódó kiterjedések, két fajtája a prábhava-prakás és a vaibhava-prakás​

szvajam-rúpa — az az isteni forma, amely önmegnyilvánult, azaz megnyilvánulása semmilyen más isteni formától nem függ; két formája a szvajam-rúpa (Góvinda Krsna) és a szvajam-prakás egyidejűleg több helyen is megjelenő, mintegy önmagát megsokszorozó forma​

Szvarúpa Dámódara — Korábban Purusóttama Bhattácsárja néven volt ismeretes Navadvípban, szannjász rendbe akart lépni, ezért Benáreszbe költözött, ahol egy májávádí szannjászí brahmacsárí tanítványa lett Szvarúpa néven. Hamarosan tovább költözött Puríba s anélkül, hogy formálisan követte volna a szannjász külsőségeit, Csaitanja személyi titkárja lett, kinek életét naplójában örökítette meg. Egyrészt Lalitá inkarnációjának (Rádhá második kiterjedésének) tartják, másrészt Visákhának, aki Gólókán szolgálja Krsnát. Nagy lemondásban élt, jeles tudós volt és naistiki-brahmacsárí maradt. Mint Csaitanja másodhasonmása képviselte Urát, s minden verset, írást előbb ő vizsgált meg, majd miután kijavította, úgy kerülhetett csak Csaitanja elé.​

szvarúpa- sakti — Isten belső, lelki energiája​

szvarúpa-ánanda — Isten saját természetéből fakadó öröme​

szvaszamvédja-dasá — öntapasztaló állapot, a mahábháva első fázisa​

szvámsa — a tadékátma-rúpa második kategóriája, a kisebb hatalommal rendelkező isteni avatárok forrása​

T​

tadékátma-rúpa — lényegében megkülönböztethetetlen a szvajam-rúpától, formájában mégis másnak tűnő isteni kiterjedés. Két csoportja a vilásza (a lelki bolygókon lakozó Nárájan formák) és a szvámsa pl. Matszja és Varáha avatárok​

tamah — tudatlanság, az anyagi kötőerők legalantasabbja​

tanmátra — az öt fő anyagi elem (panycsa-mahábhúta) és azok sajátosságai​

tataszthá — (föveny, partmenti sáv) Isten közbülső energiája, az individuális lelkek megszámlálhatatlan tömege​

Tótá Gópínáth — híres kegyszobor Dzsagannáth Puríban, kinek templomában Csaitanja földi kedvtelései zárultak​

trétá-juga — a négy világkorszak közül a második, az ezüstkor, időtartama 1 296 000 év, a bűn ebben a jugában kezdődik​

U​

Uddhava — Krsna igen meghitt bhaktája, a Jadu nemzetség hercege​

Udupi — szent zarándokhely Dél-Indiában, a Madhva iskola székhelye​

Upanisadok — főként a személytelen Abszolút kérdéseit taglaló száznyolc filozófiai mű​

utkanthá — sóvárgás az egyesülés után​

V​

vaibhava-prakás — a szvajam-prakás isteni kiterjedés másik válfaja, kétkarú formája Balarám, vagy a mathurai Dévaki-nandana Krsna, négykarú formája (prábhava-vilász) például a dvárakai Vászudéva​

vaibhava-vilásza — a tadékátma-rúpa kategóriába tartozó isteni kiterjedések, az elsődleges csaturvjúhából eredő huszonnégy fő istenség​

vaidagdha-vilásza — a vrndávani Krsna páratlan tréfás, humoros vonása​

vaidhí — rituális bhakti​

vaikuntha — (aggodalom nélküli) a lelki világnak ama része, ahol a Legfelsőbbet magasztos, pompás módon, mint Nárájant imádják​

vairágja — Isten jellemvonása, miszerint a világon felül áll, azaz az illúzióra hajlamos lelkekkel szemben Őneki nincsenek ún. anyagi vágyai, semmilyen világi dologhoz vagy eszméhez nem vonzódik​

vaisnava — (Visnuhoz tartozó) Visnu-hívő; Ráma és Krsna hívei is ekként ismeretesek​

Vallabha Ácsárja — A Nyugat-indiai Rudra- (Vallabha)-szampradája vezetője, előbb Visnuszvámí követőihez csatlakozott. Eredetileg a dél-indiai Trailangából származott, atyja Laksmana Díksit, aki Kánkadabádában lakott. A bélla-náti bráhmana közösségben Saka 1400-ban (Kr.u. 1479) született. Tizenegy évig Váránasziban tanult, majd hazatért. A következő 18 évben háromszor járta be Indiát, mindenütt győzedelmeskedve a filozófiai vitákban. Harminc éves korában feleségül vette Mahálaksmít, aki ugyanabba a bráhmana közösségbe tartozott, mint jómaga. Prajággal szemben, a Gangesz túlpartján Ádáila-grámban találkozott Csaitanjával, majd később Puríban. Idős korában fölvette a szannjászt és Saka 1452-ben Váránasziban halt meg.​

vandana — fohászkodás, az odaadó szolgálat kilenc elemének egyike​

varnásram — a társadalmi osztályok (varnák) és a lelki rendek (ásramák) intézménye, melynek célja a fokozatos lelki fejlődés​

Vaszudév — Krsna atyja az ötezer évvel ezelőtti földi kedvteléseiben​

vátszalja-rasza — szülői viszony, a Legfelsőbbhöz fűződő öt fő kapcsolat egyike​

véda-nistha — védakövető, a Védák elveihez ragaszkodó ember​

Védák — (véda – tudás) India ősi kinyilatkoztatott szentírásai, elsősorban a négy eredeti Véda (Rg, Száma, Jadzsur és Atharva), de tágabb értelemben az összes védikus szellemben fogant műre (pl. Puránák, Mahábhárata, Rámájana stb.) használatos​

Védánta-szútra — Vjásza által szerkesztett összefoglaló védikus filozófiai mű, tömör aforizmákban megfogalmazva​

védikus — védakövető, a Védák szellemében fogant​

vijóga — elválás, távollét Istentől​

vikára — az öt érzék, az öt fizikai elem (panycsa-mahábhúta) és az elme (manasz) összessége​

Viradzsá — (Kárana-szamudra) az anyagi és lelki világot elválasztó Okozati-óceán, melyen Mahávisnu lakozik​

visaja — tárgya valaminek​

visistádvaita — Rámánudzsa vaisnava filozófiája, a lélek s Isten sajátságos egységét tanító iskola​

Visnu — (fenntartó) Krsna közvetlen képviselője az anyagi világban, teljesértékű kiterjedés, a jóság és fenntartás irányító istensége​

Visnu Szvámí — a XIII. század közepén élt vaisnava tanítómester, a Rudra-szampradája megalapozója, filozófiája a suddhá-advaita, vagyis a tiszta, valóságos egység, Védánta-magyarázata a Szarvagja-bhásja​

Visnuprija — Csaitanja felesége, Szanátan Misra leánya, atyja a helyi földesúr papja volt​

visrambha — az Istent magáénak valló (pranaja) érzelmű bhakta jellemzője, egyfajta önbizalom​

vivartavád — illúzió-tan, a Sankara iskola elmélete, amely szerint Isten – pontosabban a személytelen Abszolút (Brahman) – az egyedüli valóság, így a világ nem lehet más, mint illúzió, nem létező (vivarta vagy májá)​

vírja — isteni erő, mint amilyennel – anyagi példával – a drágakövek és a különféle varázslatok rendelkeznek​

Vjásza — Krsna irodalmi feladatokra felhatalmazott avatárja, a Védák s a védikus irodalom egyéb részeinek szerkesztője, a Védánta-szútra szerzője​

Vrndávan — Krsna ötezer évvel ezelőtti kedvteléseinek színhelye India Uttar Pradésh államában​

Lelki tanítómesterünk, Sríla Bhakti Abhay Narayan Szvámí (1954–1993) a bhakti filozófiájának és gyakorlatának igazi tudósa volt. Bár írásai és előadásai sok kötetet töltenének meg – ezek főleg a Kagylókürtben jelentek meg illetve egyetemi előadásokon és a bhakták közösségében hangzottak el –, könyvei életében nem készülhettek el. E könyv anyagát is eredetileg a Kagylókürt számára írta és csodálatos bizonyítéka annak a tudományos igényességgel párosult istenszeretetnek, bhaktinak, ami őt jellemezte, és amire minket is mindig oktatott. Ez a mű ismerteti Csaitanja Maháprabhu életútját, a vaisnavizmus filozófiáját, miközben föltárja a bhakti lényegét és célját, s az isteni szeretet érzelemvilágát.​

Jegyzetek​

[1] A Csaitanja életéről és tanításáról szóló számtalan középkori mű közül a legnépszerűbb, szerzője Krsnadász Kavirádzs.​

[2] Szan – együtt; kirtan – zengeni, dicsőíteni: lelki folyamat, amit a szent nevek tömeges, hangszerekkel való éneklése jellemez.​

[3] Szanszkrtül astaszáttvika-bháva; pl.: reszketés, zokogás, égnek álló haj stb.​

[4] Ezt azért tette, mert megszánta osztálytársát, aki a legkiválóbb tanulóként ismert Csaitanja dolgozatával szemben esélytelennek tartotta saját munkáját.​

[5] A szatkárjavád azt jelenti, hogy az okozat vagy hatás (kárja) valódi (szat) és az anyagi okban megnyilvánulása előtt is létező. A parinámavád és a vivartavád a szatkárjavád két fajtája. Az előbbi szerint az ok okozattá változása valós transzformáció, míg az utóbbi szerint e transzformáció csupán látszólagos.​

[6] „Az a teljes, ez a teljes. Abból a teljesből (Brahmanból) ered ez a teljes (a világ). Ezt a teljest elvéve abból a teljesből, ami megmarad, még mindig teljes.” (Brhad-áranjaka Upanisad 1.1.)​

[7] Cshándóghja-upanisad 7.14.4.​

[8] Gópála-tápaní 79.​

[9] Brahma-szanhitá 5.1.​

[10] Katha-upanisad 1.3.15.​

[11] Csaitanja-csaritámrta, Ádi 4.110.​

[12] Szarva-szamvádiní, 54. oldal​

[13] Svétásvatara-upanisad 3.2.20.​

[14] Kaivalja-upanisad 1.21.​

[15] Csaitanja-csaritámrta, Madhja 8.116.​

[16] Csaitanja-csaritámrta, Madhja 6.132.​

[17] Csaitanja-csaritámrta, Madhja 3.36-37.​

[18] brahmanó hi pratistháham (Bhagavad-gítá 14.27.)​

[19] Bhágavata-purána 1.2.11.​

[20] Bhagavad-gítá 14.27., 6.31., 7.7.​

[21] Rg-véda 1.22.20​

[22] Bhágavata-purána 1.3.28.​

[23] Bhágavata-purána 2.9.32.​

[24] Csaitanja-csaritámrta, Madhja 8.116.​

[25] Csaitanja-csaritámrta, Madhja 8.154-155.​

[26] Csaitanja-csaritámrta, Ádi 4.60.​

[27] Hari-bhakti-sudhodaya 14.36.​

[28] Bhágavata-purána 1.7.10.​

[29] Csaitanja-csaritámrta, Ádi 4.68-69.​

[30] Bhágavata-purána 1.3.28.​

[31] Bhágavata-purána 10.40.7.​

[32] Brahma-szanhitá 5.1.​

[33] Brahma-szanhitá 5.32.​

[34] Brahma-szanhitá 5.30.​

[35] Csaitanya-csaritámrta, Madhja 20.148-150.​

[36] Szútra 2.​

[37] Bhágavata-purána 1.2.6.​

[38] Dzsíva Gószvámí: Bhakti-szandarbha 237.​

[39] Srí Upadésamrta 4.​

[40] Csaitanja Bhágavata, Antja 7.68.​

[41] Csaitanja-csaritámrta, Madhja 22.89.90.​

[42] Csaitanja-csaritámrta, Ádi 4.169-170.​

[43] Dzsíva Gószvámí: Príti-szandarbha, 67.​

[44] Ők az ún. parikarák, akik nem közönséges lelkek, hanem Bhagaván belső energiájának megnyilvánulásai; s mint ilyenek, sohasem kerülhetnek a májá, az illuzórikus energia bűvkörébe.​

[45] Csaitanja-csaritámrta, Madhja 23.21.​

[46] A sznéha jelenthet olajat, s így olvasztott vajat is.​

[47] Uddzsvala-nílamani, sztháji 72-76.​

[48] Csaitanja-csaritámrta, Ádi 4.44.​

[49] Csaitanja-csaritámrta, Ádi 4.124.​

[50] Uddzsvala-nílamani, sztháji 110.​

[51] Csaitanja-csaritámrta, Ádi 4.23.​

[52] Bhágavata-purána 11.12.11.​

[53] Uddzsvala-nílamani, szthájí 155.​

[54] átmani csaivam vicsitras csa, 1.4.26.​

[55] Csaitanja-csaritámrta, Madhja 6.170-171.​

[56] durghata ghatakatvam hjacsintjatvam, 16.​

[57] Visnu-purána 1.3.2.​

[58] sabdamúlatvát, 2.1.27.: átmini csaivam vicsirascsa hi, 2.1.28.​

[59] Svétásvatara-upanisad 3.19-20.​