Hármas Egység Tana

 

A Hármas Egység Tana 

A Naparcúak Szövetsége az Élő Istennel.  

 

Forrás:http://igezo.oldal.biz/

 

1. A“Szent-Háromság” a Szellem - Lélek - Test harmonikus egysége.   

„Kezdetben létezett a SZELLEM, a LÉLEK és az ERŐ, a nagy EGY-ben élt a minden felett.” (Magyar Biblia, Teremtés) 

A megnevezhetetlen, meg nem nyilvánult Egy Isten a hármasságban nyilvánul meg az Idők kezdetétől, és az óta is minden pillanatban, az Idők végezetéig.  A meg nem nyilvánult állandó Létező, mint Isten, a Szellem-Lélek-Erő hármasságában válik megnevezhetővé, megismerhetővé, megnyilvánulóvá és megnyilvánítóvá. 

Míg Isten örökkévaló, addig a megnyilvánulásnak, azaz a teremtésnek van kezdete és ez a kezdet minden pillanatban, a Mostban ott van. Aminek kezdete van, annak van vége is és ez a vég is a Mostban van jelen, azaz minden pillanatban.A teremtés egy folyamat, ami mindenkor a jelen pillanatban játszódik le. A Teremtés folyamatát az Isteni Tudat, a Szellem által megszentelt Lélek tartja fenn és élteti. Isten a teremtésben nyilvánul meg, jelenti ki magát, minden síkon, létszinten és minden dimenzióban. Ő a megnyilvánító, a megnyilvánulás és a megnyilvánult, vagyis a Teremtő, a Teremtés és a Teremtett, Egy Egység.

Az ősi hit szerint a "Szentháromság" a Fény -Atya (szellem), a Fény-Szűze (lélek) és a Fény-Fiú (őserő) egysége.  A Fény-Atya, a Szentszellem, a teremtő idea ott van a Nap-ban, a csillagokban, az Emberben, minden dimenzióban, szférában, tehát nemcsak a fizikai síkon. 

A Fény-Szüze, a Szentlélek, az élet létrehozója, a szellemi idea megelevenítője, ott van a növényekben, az állatokban, az Emberben, az érzelmekben, a színekben, az illatokban.A Szent-Lélek az a legtisztább Lélek, amelyik megtermékenyült a szellem által, ami teljes egészében képes befogadni a kiáradó szellemi ideát. 

A Fény-Gyermek a Szellemtől megtermékenyült Lélek Teremtő Ereje, az Örök Ember, a gondolat, az értelem és érzelem megtapasztalásának bölcsessége. Az érték és az értelem hordozója, közvetítője, a megtestesült Ige.A Fény-Gyermek hordozza a Szent-Lelket, azt a Lelket, ami befogadta a Szellemet, ezért végső soron az Atya és a Fiú Egy. A Fiú nemcsak az Atyával, de az Anyával is Egy. Hiszen az EgyÉn a Szellem, a Lélek és a Test egysége, ha csak az Atyával lenne egy és az Anyával nem, akkor nem hordozná a Szent-Lelket. 

Az Atya, az Anya és a Gyermek, vagyis a Szellem-Lélek-Erő egymástól el nem különíthető Egység, értelmüket, értéküket, RENDeltetésüket csak ezen egységben tartják meg, jelenítik meg.  Istenről akkor beszélhetünk, ha ez a három minőség együtt, egyidejűleg és egyensúlyban van jelen, Egyként nyilvánul meg és teremt. A teremtő a teremtményeiben és általuk jeleníti meg magát, különböző minőségek és tulajdonságok szerint.

A különböző megnyilatkozások értelme a megkülönböztetés, a megkülönböztetés értelme a felismerés és a megismerés, a megismerés értelme a tapasztalat, az ismeret, a gondolat, aminek értelme a tudás, a tudás értelme a tudat, az öntudat és a tudatosság, ami ismét létrehozza az Egységet.  

Az Egység sohasem Káosz. A Káoszban a különböző értékek, az eltérő tulajdonságú minőségek összemosódnak. A Káoszban nem hasznosulnak az értékek a rendeltetésüknek megfelelően. A megkülönböztetés, a megtapasztalás és a felismerés élménye vezet ki a Káoszból a Megvilágosodásba, a világos gondolatok, a tiszta érzelmek és a cselekvő akarat harmonikus együtthatása által.A Káosz nem része a Teremtésnek, hanem a gondolat, az érzelem, az akarat- és vágyerők megzavarodásának a terméke, illúziója, történése, apokalipszise.  

2. A létezés egyik síkja sem fontosabb a másiknál.  

A szellemi és lelki megnyilvánulások szerves, megbonthatatlan egységet képeznek és együttesen hatnak a fizikai megnyilvánulásokban. Az Egy Isten Egységes megnyilvánulása a Szellem-Lélek-Erő kiegyensúlyozott Együtthatása. Ezért a különböző részek együttes és együttható megnyilvánulásai is egyenrangúak.  

Ez érvényes az emberre vonatkozóan is, vagyis sem az emberi szellem, sem az emberi lélek és sem az emberi test nem lényegesebb, nem fontosabb a másiknál. Inkább az állapítható meg, hogy ha bármelyik összetevő elveszíti egyenrangúságát, arányosan meghatározó szerepét, attól kezdve megbomlik az ember szellemi-lelki-fizikai egész-sége, ami szellemi, lelki és testi betegségek formájában jelez, valamint karmikus következményeket von maga után. 

Az Ember, mint Isten Kép-Mása az értelem, az érzelem és a cselekedetek hármas egysége, amiknek együtthatása eredményezi, a tapasztalást, a megismerést és végső soron a Tudatot. Az - értelem, - az elmélyült, éber észlelés és - a tudatos tevékenység megfelelője az isteni hármas egységnek.  

A hármas egység a dualitás, vagyis a páros együtthatás eredménye illetve a polaritás kettősségét oldja fel a szeretetben és a szeretet m****tása által. Ahol Hármas Egység van ott nincs polaritás (kettősség) csak dualitás (párosság).

A polaritás kettészakadást, szembenállást jelent, míg a dualitás párosságot, a különbözőségek és hasonlóságok kölcsönös áthatását, együtthatását, együttműködést, vagyis összhangot, harmóniát.  Kozmikus, egyetemes vagy isteni morál, érték az, ami a teremtés alapideájával nem ellentétes, ami a Szellem-Lélek-Erő harmóniájából fejlődik ki. Ez maga a hármas egységből eredő szellemi rend, a teremtést működtető szellemi törvény, minőség,  érték és egyben mérték, ami belesugárzik, beleárad a lélekbe, a lélekből pedig az éteri és anyagi világba, ahol formát, alakot ölt. A morál, a dharma, vagyis a Szellem-Lélek-Erő legtisztább Tudatállapota sohasem áll a polaritás kettősségének szembeállító elkülönülésében.

3. Az egyensúlyt, a harmóniát a szeretet tartja életben.  

A szeretet a szellemi alapérték felismerése, megértése, elfogadása, értelmezése és a lélekbe való befogadása. Ezután jelenhet meg a tiszta érzésekben és végül a tettekben, a cselekedetben, mint maradandó Teremtés.

A szeretetben és a szeretet által a Teremtés, a Teremtett és a Teremtő egységet képez. A szeretet a kölcsönös áthatás, az együttes létezés, az önzetlen kiáradás és az önzetlen befogadás egyidejűsége.A Szeretet a Hármas Egységben létezik, hat, alkot, mert Isten maga a Szeretet. 

A szeretetlen, immorális gondolat, érzelem és tett kizuhan a hármas-egységből és végletes, poláris, kettészakadt lesz.  A szeretet hiánya szembeállít, kiközösít, egységet bont, közös értékeket feledtet és másságokat gyárt, elkülönül és elkülönít, majd hasonló erőket hív életbe, mint saját maga másik véglete.Megbontja a Hármas Egységet, a harmóniát, az egészséget. Ekkor a KépMás-ból MásKép válik, a Szellem-Lélek-Erő harmonikus egysége felbomlik, részei elkülönülnek, mely által minőségük és tartalmuk is megváltozik. Megváltozik az értékértértelmezés, az értékfelfogás, az Istenkép, a világkép és az emberkép. Mindezek alapján változások állnak be a tudatban és megváltozik a valóságszint, az átélt élmények, megtapasztalások minősége.

A részek elkülönülve külön-külön teljesen más tartalmat, más jelentést hordoznak, mint Együtt, Egyensúlyban, Egységben Együtthatva. Az elhomályosult tudat már nem képes befogadni, hordozni, éltetni a dharmát, a morált, a szeretetet, az Igét, a tiszta isteni Éntudatot. 

A szellem lélek nélkül, hideg, számító, érzéketlen, önző, öntelt, öntörvényű.  A szellem erő, anyag nélkül nem megtapasztalható, irreális, utópikus, saját képzelgéseiben elvesző. 

A lélek szellem nélkül kicsapongó, kéjsóvár, élvezethajhász, jellemtelen, nem képes megkülönböztetni a léleképítőt a lélekrombolótól, képtelen a különböző rendeltetésű minőségeket sajátos értékük szerint megkülönböztetni és felismerni. Ezért bűnre csábítható, megkísérthető. A Lélek erő-anyag, fizikai kötődés nélkül, pedig önsanyargató, álszent, érzelgős, de nem képes megélni, átélni érzelmeit. 

Az erő-anyag lélek nélkül élettelen, szellem nélkül, pedig pusztán tenyészet. 

Lucifer, Lilit és Ahrimán nem tudnak hármas egységet alkotni, mert alapminőségük az elkülönülés, és mert a Hármas Egység szeretet nélkül nem valósulhat meg.

A szeretet, pedig nem valósulhat meg páros együtthatás, kölcsönös, egyidejű kiáradás és befogadás nélkül. 

Ahrimán, ármány, a hazugság, a hamisság a magyar ősi hitvilág szerint. A szeretet nélküli anyagi, fizikai-világi erő megtestesítője, a szellem nélküli, de logikus eszesség, okosság. A materializmus, a fasizmus, a kommunizmus, a judaizmus, imperializmus, a globalizmus és minden egyéb tömegbefolyásolás inspirálója.Célja, hogy az ember felejtse el szellemi lény mivoltát és megakadályozza, hogy önálló, szabad individuum, tudati-lélek legyen. Tehát a fizikai sík elementárja, kílkórja. A szeretet nélküli fizikai jólét és gazdagság felhalmozása mások terhére. A fizikai elnyomás, kegyetlenkedés inspirálója.(pl. önző gazdasági felhalmozás, a lelkiséget helyettesítő technikai civilizáció..) 

Lilit az asztrál sík elementárja, kílkórja. Az életerőt elszívó kéj és szenvedély, a szellemet elhomályosító szeretet nélküli érzelgősség. A vak hit. A vad és perverz vágyak kielégülését inspirálja. Célja, hogy érzelmileg rabulejtse az embert, a hiány és a mohóság, a sóvárgás érzéseit gerjesztve. A lelki erőszak és a lelki elnyomás inspirálója.(pl.: szórakoztató ipar, média, szellem nélküli vallásos érzelgősség...) 

Lucifer a mentális sík elementárja, a szellemi jéghegy, érzelem, lelkiség és szeretet nélkül. Irtózik a fizikai síktól, így soha nem tapasztalja meg a tudást.Megtapasztalás hiányában mindent befogad, ami szellemi, ami gondolati, anélkül, hogy ellenőrizné annak morális hátterét. Ő a gúnyos és ironikus mindentudó, aki ítél és előítéletekből téveszméket fabrikál, az elfogadás nélküli kételkedés vagy a kételkedés nélküli elfogadás.(pl.: tudományok, a fizikai sík realitását nélkülöző idealizmus, vallási dogmák,fekete mágia, lélektelen okkultizmus...) 

A fenti három szeretetnélküliség eredménye a három síkon, a fizikai, asztrális és mentális síkon megjelenő önzőség, gőg, együttműködésre képtelenség, a szembenállás, a harc, a félelem, függőség, kizsákmányolás, energiarablás. Szeretet nélkül nincs Logosz, nincs Ige, nincs morálisan cselekvő értelem, nincs maradandó Teremtés. A szeretet pedig maga az isteni morál, az élő-éltető törvény, a szellemi értékrend meglelkesült, megelevenedett megtapasztalása. 

„Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” A szeretet egyik „fele” statikus, állandó; szeresd a külső világot és el tudod fogadni. A szeretet másik „fele” dinamikus, változó; ha szereted magad, akkor teremtesz egy külső világot, amit el tudsz fogadni.  Az egész szeretete az, ha szereted Istent, akkor megteszed mind a kettőt. Ez a harmónia, a kiegyenlítődés az állandó változásban. Az első a befogadó-lélek létezése, térbeli és teret adó, a második  a kiáradó-szellem létezése, a teret betöltő örök-idő tevékenység. A harmadik esetben a két mentalitás együtt létezve válik élővé, és ekkor van hatás, tapasztalás, tér-idő, éterikus és sűrű-anyagi megnyilatkozás, értékteremtés és értékfejlődés. Az isteni Szellemnek és Léleknek az Erő a megnyilvánítója és a közege, ez az ősanyag, az éter, a prána vagy a csí. Az a plazma, amiben keletkezik a szellem és a lélek által a mozgás, a forma, a hő, a négy világalkotó elem (tűz, levegő, víz, föld), az akarat, mint szellemi erő és a vágy, mint lelki erő. Az akaraterő vágy nélkül nem irányul semmire, céltalan. A vágyerő akarat nélkül nem tud megvalósulni, nem képes megnyilvánulni. A vágy- és akaraterő együtthatva a Teremtő Erő.

A tett és a Teremtés eredménye a gondolatoktól és érzelmektől, tehát a tudattól alakul, változik, vagyis a Szellem és a Lélek együtt- és egymásra hatásától, az Erőben és az Erő által.