Szemelvények a Puránákból a Kereszténységgel kapcsolatban
Isaputra elmondta a királynak, hogy ő a mlecchák tanítója. Ezek között a bűnös emberek között megalapozta az igazság útját. A király megkérte Isaputrát, hogy legyen olyan kegyes és tárja fel e vallás alapelveit. A szent azt mondta, hogy őt mint „Masiha” (a Messiás) ismerik a mlecchák között, mivel visszaadta hitüket Istenben, és visszaállította a jóságban élést, mely köreikben igen hanyatlóban volt már. Tanításait el fogják fogadni a mlecchák, s Isaputra még avatást is egy mleccha gurutól fogadott el. Az alábbi elvekre építette fel az általa elterjesztett vallást:
maanasam nirmala krtva malam dehe shubhashubham
az elmét és a testet tisztán kell tartani
naigamam japamaasthaaya japata nirmala param
a belső éneklést, vagy imádkozást szigorúan kell gyakorolni a japát
nyaayena satyavarcasaa manasaikyena maanavah
az embereknek igazat kell mondaniuk, és elméjüket mindig kontrol alatt kell tartani
dhyaayena pujayediisham suryamandalasamsthitam
acaloayam prabhuh saakshaattathaa suryocalah sadaa
figyelmesen kell az Urat imádni, aki oly állandó, mint a nap
tatvaanam calabhutaanaam karshanah sa samatatah
az Úr magához vonzza az ingadozó élőlényeket, és átveszi az irányításukat
Összegzéséképpen ezt mondta még a királynak:
iishamurtihyandi praaptaa nityashuddhaa shivakarti
iishaamasiiha iti ca mama naama pratishitam
Szívemben mindig megtartom az Úr képét. Ezért ismernek engem mint Isa Masiha, Jézuss a Messiás néven, aki mindig tiszta és kedvező.
iti krityena bhupaala masihaa vilaya gataa
E tanítások miatt a mlecchák vezetői Messiást halálra ítélték.
Egy honlap, a http://www.tombofjesus.com/, bizonyítékot kínál arra, hogy Jézus azután élt Kasmírban, hogy Palesztína vezetői keresztre feszítették. Én soha nem néztem meg ezt a honlapot, így nincs véleményem róla. Ám Srila Prabhupada megemlítette, hogy mivel Jézus egy kiemelkedő yogi volt, kínzói nem tudták megölni őt, csak azt hitték; valamint Srila Prabhupada néhányszor megemlítette, hogy Jézus élt Indiában. Ahogy láttuk, a Bhavisya Purana feltárja, hogy miután az életére törtek, Jézus a Himalájákban tartózkodott. Arról, amit ez a Purána Jézusról elmond Srila Prabhupada speciálisan azt mondta: „Minden helyesen van ott leírva.”
Akkoriban egy Shalivahan nevű király uralkodott Bharatavarsában. Királyságának megnevezése Sindhustan volt. A mlecchák (= többek között a hunok) ebben az időben nagyon népes számban éltek, s Shalivahan a következő törvényeket, és utasításokat adta társadalmi vezetőiknek.
Egyszer Shalivahan meglátogatta a Himatunga vidékét (a Himalája területe). Amikor elérkezett a Hunák földjére, egy a hegyek között fekvő területre, találkozott egy fehér ruhába öltözött, fehér bőrű erős testalkatú rendkívül kedvező személlyel. Shalivahan nagyon elégedetté vált láttára, s megkérdezte kicsoda is ő. Az illető ezt válaszolta: „Isaputra, Isten fia¾iishaputra ca maam vidhi kumaari garbha sambhavam vagyok, aki egy szűz nő méhéből születtem meg.”
Bhaivasya Purána és Jézus
A Bhavisya Purána és az Ószövetség
A Bhavisya Purana Pratisarga Parvájának 3-5 fejezeteiben Srila Suta Gosvami olyan eseményekről beszél, melyeket a Biblia Ótestamentumában is megtalálunk. Mindezek megközelítőleg 11200 BC, azaz a Kali-yuga kezdete előtt 8200 évvel történhettek. Akkoriban Ksemaka király uralkodott Indiában.
Egyszer az erdőket járva mleccsák megölték őt (civilizálatlan húsevő nép) Fia, Pradyota herceg örökölte a trónt, s bráhmanákat kérdezett meg arról, hogy vajon apja hová került halála után. Ők azt mondták az új királynak, hogy Ksemaka Yamalokán tartózkodik jelenleg (ez Yamarája félisten bolygója, aki a bűnös lelkek felett itélkezik azok halála után). Ksemaka azért nem juthatott el a mennyek birodalmába, mert a bűnös életet élő mleccsák kezétől nyerte el halálát. Pradyota ekkor az iránt érdeklődőtt, hogy mit tehet apjáért, amivel kiszabadíthatja ebből a helyzetből. A bráhmanák egy mleccsa-yagja megtartását javasolták, egy nagy áldozatot, melyben a világ civilizálatlan húsevői a szent tűzben nyerik el halálukat.
Pradyota úgy gondolta, hogy egy ilyen yajna nemcsak apja számára áldásos, hanem az egész világ számára is, mely így oly sok bűnös embertől megszabadul. Így aztán megtette a szükséges elrendezéseket. Egy hatalmas máglyát rakatott, mint a tűz oltárát, melynek méretei oldalanként meghaladták az egy mérföldet. A tűz bizonyára hatalmas toronyként lángolt, egész erdőket kellett kivágni, hogy táplálják. Ki tudja mennyi ghít ajánlottak fel a bráhmanák? Aztán Védikus mantrákat vibrálva a hang erején világ összes mleccsa lakosa a lángokba került. Ezáltal ők a szent tűz érintésével megtisztultak súlyos bűneiktől, s felszabadultak a születés és halál körforgása alól
.
A Bhavisya Purana Pratisarga Parva Negyedik fejezetének 7. és 8. versei:
haarahuunaanbarbaraashcaiva gurundaamsca shakankhasaanan
yaavanaanpallavaamshcaiva romajaa nkharasambhavaan
dviipasthitaankaamarushca chinaansaagaramadhyagaan
praahuyabhasmataatkurvanvedamantraprabhavatah
A Mleccsák civilizálatlan emberek, akik nem követik a Védikus írásokat. Különböző népcsoportok tartoznak ide, mint például a Hara (Valószínűleg Arábia harcias népei, mivel a nevük után ítélve Hara, azaz Úr Síva imádói, s abban az időben Arábiában főleg Sívát imádták), Hunák (A hunok), Barbara (barbárok), Gurundák, Shaka, Khasák (India északi, hegyi vidékeinek lakosai), Yavanák (Ióniaiak, vagy Görögök), Pallava (Perzsák), Romajaa (Etruszkok, Itália eredeti lakosai) és Kharasambhava (szó szerint azok, akik született öszvérek) együtt azokkal, akik Kínában, Assamban és az óceán közepén különféle szigeteken éltek. Mindezek az emberk a Védikus mantrák által a tűzben hamuvá égtek.
Kali, a hírhedt félisten nagyon boldogtalanná vált, miután tudomást szerzett a mleccsák világméretű pusztulásáról. Ő a vitatkozás és bűnös cselekedetek félistene, s ezek után semmi dolga nem akadt, hiszen annak idején csak a mleccsákat tudta irányítása alatt tartani. Így aztán a mleccsák özvegyen maradt feleségeivel Kali hosszú ideig vezekléssel és lemondásokkal próbálta elégedetté tenni a Legfelsőbb Urat, Harit. Végül odaadása révén az Úr személyesen jelent meg előtte, és mint yugottama, a yugák legjobbja szólította meg őt. Ezzel az Úr jelezte, hogy nemsokára Kali saját yugája következik. Ebben az időszakban Kali nem csak a törzsi népek, hanem az egész világ felett hatalmat fog kapni. „Sok formát fel fogok venni uralkodásod alatt.” – jelentette ki az Úr. Aztán elmondta, hogy Prajápati Kardama Muni nemzett egy embert, Ádámot, és egy asszonyt, Havyavatit, akiknek együtt kell majd a mleccsák új dinasztiájának ősnemzőivé válniuk Kali nagyon boldoggá vált mindezt hallva. Nem sokkal ezután az áryan emberek egyre gyengébbekké váltak, s a mleccsák újra erőre kaptak.
Ádám (a bibliai Ádám) egy önkontrolált szent volt, aki mindig lelki önvalóján meditált. Együtt élt Havyavatival (Éva) a Pradánban (az Éden), mely az Úr ajándékaként egy 4 krosányi négyzet alakú ligetes erdő. Ádám és Havyavati azt az utasítást kapta az Úrtól, hogy soha ne egyenek a ramyaphalából, mely egy az érzékeket gyönyörök élvezésére késztető gyümölcsfajta. Ám Kali egy kígyó formáját felvéve rávette őket, hogy egyék meg a tiltott gyümölcsöt. Ennek következtében nem voltak képesek lemondásaikat tovább gyakorolni, s nekiindultak a világnak, hogy úgynevezett szükségleteiket kielégítsék. Szép ruhákra vágyva az udumbuh fa leveleivel fedték be magukat. Idővel fiakat nemzettek, akiktől aztán a mleccsák további nemzetségei származtak.
A Biblia azt mondja, hogy Ádám és Éva az első emberpár, akiktől az emberi faj származik. Az emberi faj eredetével kapcsolatban két helyen találunk információt a Bibliában, a Genézis 1:26-27 és a Genézis 2:18-24 szakaszokban. A Sri Caitanya-caritamrta egyik magyarázatában Srila Prabhupada azt mondja, hogy három írást kaptak a mleccsák: az Ótestamentumot, az Újtestamentumot és a Koránt. Így ezekben az írásokban az emberiség teremtése a mleccsák teremtését jelenti.
A Bhavisya Purana felsorolja Ádám néhány leszármazottját. Jelentős hasonlóságot találhatunk e lista nevei és a Bibliában található leszármazottak nevei között (angolul):
Swet -- Seth. ()
Anuh -- Enoch/Enosh
Kinash -- Kenan
Mahallal -- Mahallalel, akit mint Managara is ismernek.
Varada -- Jered vagy Riyad, aki a róla elnevezett tornyot építette fel (Riyadh Szaud-Arábiában).
Hanuk -- Enoch
Matocchil -- Methuselah (Matuzsálem)
Lomak -- Lamech
Nyuha -- Noah az özönvíz történetében, aki az emberiség második atyjává vált a Genézis 6-9 szerint (Noé).
Nyuha 3 fia Seem (Shem), Sham (Ham) és Bhav (Japeth/Japith). A Bhavisya Purana szerint Nyuha (Noah) Úr Visnu imádója volt. A „soham” mantrán meditált, melynek jelentése: „Én ugyanolyan vagyok, mint a Legfelsőbb Lelki Lény”
A Bhavisya Purana Pratisarga Parva 4. fejezetében a 47-50 versek a következőket állítják:
ekadaa bhagavaan vishnu tat svapnena tu samaagatah
vatsa nyuha srunushvedam pralayah saptame ahani
bhavitaa tam janaissaardha naavamaaruhaa stavaram
jiivanam kuru bhaktendra sarvasreshtho bhavishyasi
tatheti matvaa sa munirnaavam krtvaa supushtitaam
hastatrishatalambaam pascaashaddhastavismrtaam
trimshaaddhastocchritaam ramyaam sarvajiivasamanvitaam
Egyszer Úr Visnu eljött Nyuha álmában, s ezt mondta: „Kedves fiam Nyuha! Halld szavaimat. Mától számítva a hetedik napon egy pusztulás fog bekövetkezni. Szállj fel egy hajóra és mentsd meg az életedet, s más emberek életét is. Ó, nagy bhaktám, te leszel a nagy menedéke mindenkinek.”
Nyuha elfogadta az Úr utasítását, s egy erős bárkát épített, mely 300 kézfejnyi (könyöknyi) hosszú, 50 kézfejnyi (könyöknyi) széles és 30 kézfejnyi (könyöknyi) magas volt. Mindenféle élőlénynek helyet biztosított benne.
51-52 versek:
aaruhya svakulaissaarddham vishnudhyaanaparoabhavat
saamvartako meghagano mahendrena samanvitah
catvaarimshaddinaanyova mahaavrishtimakaarayat
sarva tu bhaarata varsha jalaihplaavya tu sidhavah
Családtagjaival együtt ő is beszállt a bárkába, s meditálni kezdett Visnun. Az Indra által küldött samvartaka felhőbkől 40 napig zuhogott az eső, s ez nagy pusztulást okozott. Bharatavarsa egész földjét áradat borította el, mindenhol csak víz látszódott.
Egy világméretű árvíz, vagy ami csak egy bizonyos földet borít el Genézis 6-9 szerint ezt okozta a 40 napig tartó felhőszakadás. Az egyedüli túlélők a bárka utasai voltak, melynek méreteit a következőkre becsülhetjük: 26.7 m (87.5 ft) széles és 160 m (525 ft) hosszú. A bárkát Noé Isten rendeletére építette fel. Noé, felesége, három fia és azok feleségei, valamint minden élőlényfajtából egy-egy pár kapott menedéket a bárkán az áradat idejére.
A Bhavisya Purana megemlíti, hogy az árvíz nem érte el Badrináthot, ahol nyolvannyocezer szent gyűlt össze, hogy az Úr dicsőségéről halljon és énekeljen. Suta Gosvámi, aki Naimisáranyánál elmondta a Srimad-Bhagavatamot szintén köztük volt. A szentek az Úr energiáihoz imádkoztak, akiket a Védákban a következő neveken említenek meg: Mahakali, Devaki, Mahalaksmi, Radha-devi, Revati, Pushpavati, Svargati, Kamakshi, Mayadevi és Bhairavi. A Dévi elégedetté vált, s az eső abbamaradt.
Egy éven belül a föld ismét láthatóvá vált. Nyuha családjával együtt elhagyta hajóját, s a Himalájában egy Shishina nevű helyen telepedett le. Ebben az időben történt, hogy Nyuha a Felsőlélek inspirációjára egy új nyelvet alkotott meg, a brahmi-bhasamot, mely nem-Védikus rendszerű volt, hogy a Kali-yuga kiterjedhessen. Nyuha leszármazottai különböző területeket örököltek, melyek új nevei ezen a brahmi-bhasa nyelven a következők: Madi, Yunan, Stuvlocetas, Tirat, Elish, Tarliksh, Kitti és Huta.
Nyuha leszármazottai között találjuk Aviramot, akit a Biblilában Ábrahámnak, a muzulmánok Ibrahimnak neveznek. Nyugaton úgy tartják, hogy Ábrahám feltételezhetően 2000 és 1500 BC között élhetett.
A Bhavisya Purana ezt állítja még: vishnubhaktyaagnipujaa ca hyahinsaa ca tapo damahdharmaanyetaani munibhihmlechhanaam hi smrtaanivai, „A munik elmagyarázták, hogy a mleccsák dharmája az Úr Visnu imádata, tűzáldozatok végrehajtása, erőszak-mentes életmód, lemondások végzése és az érzékek kontrolálása.”
Ádám és Éva a Bhavisya Puránában
A Pratiszarga Parva 4. fejezete elmondja, hogyan ettek Ádám és Éva a tiltott gyümölcsből. Elmondja azt is, hogy Isten megharagudott a bűnös emberiségre, és özönvizet bocsátott a földre… Valaki azt mondhatja erre, rendben van, India megismerkedett a Bibliával, meghallották ezeket a történeteket egy misszionáriustól, talán egy nesztoriánus kereszténytől. A Bhavisja-Purána azonban régebbi, mint a Biblia, mindenesetre sokkal régebbi, mint ahogy lejegyezték. Néhol régen letűnt világkorszakok eseményeiről számol be, néha a jövőről beszél. Egyáltalán, az idő egészen más fogalom Indiában, mint mondjuk nálunk. Nemcsak Vjászadeva látja a múltat, jelent és a jövőt, hanem nagyon sok jógi is. Egyhelyben ülnek, és látják a világ összes eseményeit. Sőt, ez nem is valamilyen indiai specialitás, hanem gyakorlás és önmegvalósítás kérdése. Ugyanezt mondja pl. Kínában is Lao-ce a bölcsről: „Nem lép ki a házból, és világot megismer.” Nagyon szűk látókörre vall, ha úgy gondolkozunk, amit mi magunk nem tudunk, vagy amire az ismerőseink nem képesek, azt senki más nem tudhatja, arra senki más nem lehet képes. Talán csak véletlen egyezésekről, koincidenciákról van szó? Ha igen, akkor ez egészen rendkívüli teljesítmény a véletlentől.
A Bhavisja-Puránát idézem:
„Akkoriban a Kali-purusa a feleségével együtt Nárájanához imádkozott. Az Úr megjelent előtte, és így szólt: „Ezt a korszakot nagyon jónak fogod találni. Számos alakot öltök, és minden vágyadat teljesítem. Küldök neked egy emberpárt; a férfi neve Adama, a feleségéé Havjavati. Visnu-Kardamától születnek meg, és a mleccshák nemzetségeit gyarapítják.”
akkoriban: az előző világkorszak, a Dvápara végén Nárájana: a Legfelsőbb Úr mint Visnu, a világ fenntartója
Kali-purusa: a káosz, viszály és képmutatás korszakának – „vaskorszak” – szelleme
Adama: a-dama, önfegyelem nélküli, fegyelmezetlen (mert megszegi az isteni parancsot
Havjavati: adományokat felajánló (ő adja át a végzetes gyümölcsöt)
Kardama: az indiai hagyományban az emberiség ősatyáinak egyike. Az ősatyák vagy Pradzsápatik (= a megszületendő élőlények urai) részfeladatokat látnak el az anyagi teremtés munkájában, kb. abban az értelemben, mint a demiurgosz.
mleccshák: barbárok, civilizálatlan emberek, akiknek tisztátalan szokásaik vannak, pl. húst esznek, akik nem tartják tiszteletben a védikus elveket.
A védikus írások számos mleccsha népet sorolnak fel: hara, huna, barvara, gurunda, saka, khasza, jávana, pallava, romadzsa. Ők mind a védikus társadalmon kívül állnak.
Azzal, hogy Njuhát a mleccshák királyának nevezi, a Bhavisja-Purána egyértelműen kimondja, hogy a vízözönhöz vezető események nem Indiában játszódtak le (bár az Indiát is érintette). „Pradán városában van egy nagy, istenadta erdő, amelynek oldalai 16 jódzsana hosszúak. Itt élt Adama egy pápa-vrksa, vagyis bűnös fa alatt, és arra vágyott, hogy szolgálja a feleségét. A Kali-purusa kígyó-alakot öltött, és gyorsan odament. Becsapta őket, úgyhogy nem engedelmeskedtek többé Visnunak. A férj megette a bűnös fa tiltott gyümölcsét. (Ezután) csak levegőn és az udumbara fa levelein éltek. Több fiuk született, és ők mind mleccshák lettek. Adama 930 évig élt. Ekkor gyümölcsöket ajánlott fel, és a feleségével együtt felment a mennybe. Az ő fia volt Sveta-nama, aki 920 évig élt.” (Ezután a Purána Sveta-nama utódait sorolja fel, és megjegyzi, hogy mindegyikük tíz évvel rövidebb ideig élt, mint az apja.)
pradán: adás, adományozás; a „kert” neve, amelyet az Úr Adamának és Havjavatinak Adott. „És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kerjébe, hogy mívelje és őrizze azt.” (Móz. I.2.15)
1 jódzsana: 8 mérföld
becsapta őket: a Purána nem közli, hogyan. A Genezisből tudjuk: „… amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek, mint az isten: jónak és gonosznak tudói.” (Móz. I.3.5.)
udumbara: fa, amelynek termését szerencsjátékhoz használták (a „kockajáték” kifejezés megtévesztő, mivel eredetileg ezzel a dióféle terméssel játszottak)
930 év: Móz. I.5.5 Sveta-nama: a Genezisben Seth. Móz. I.3.5 szerint „csak” 912 évig élt.
A Puránákról
A Puránák India szent könyveinek egyik csoportja. Purána azt jelent: régi, és tulajdonképpen ki szokták egészíteni az elbeszélést jelentő, ákhjána szóval.
Ezeket a „régi történeteket”, India történelmi és egyéb jellegű feljegyzéseket Vjászadeva állította össze. „A Puránákért és a történelmi feljegyzésekért Romaharsana lett a felelős,” mondja a Srímad Bhágavatam (I.4.22), a legutoljára elkészült Purána.
Amarakosa régi szótára szerint öt dolog szükséges ahhoz, hogy egy szentírást Puránának lehessen tekinteni: tájékoztatás a teremtésről, a másodlagos vagy újrateremtésről, a félistenekről és démonokról, a világkorszakokról, és a királyok családfáiról.
Ehhez képest a Puránák anyaga elég változatos, pl. részletesen beszélnek az emberek vallásos és társadalmi kötelezettségeiről, áldozatokról, ünnepekről, vezeklésekről, zarándoklatokról, az isteni inkarnációkról és az egyes filozófiai iskolák tanításairól, különös tekintettel a jógára és a Védántára.
A 18 Purána és legalább ennyi kiegészítő, úgynevezett Upa-Purána tartozik a védikus irodalomhoz. Ezeket három csoportba osztják:
1. hat száttvika Purána, amelyek a megváltás útján vezetnek: Bhágavata, Visnu, Náradíja, Garuda, Padma, Varáha,
2. hat rádzsaszika, ezek a félistenek világába vezetnek: Brahma, Brahmánda, Brahmavaivarta, Márkandeja, Bhavisja, Vamana,
3. valamint hat támaszika, amelyek a pokolba vezetnek: Váju, Linga, Szkanda, Agni, Matszja, Kúrma.
Ezt azért nem kell szó szerint venni, mert a rádzsaszika illetve támaszika Puránák is nagyon sok értékes vagy fontos tanítást tartalmaznak, legfeljebb arról van szó, hogy a Puránák, mint általában a többi szent könyv is, lépésről lépésre vezetnek a tudás és a megvalósítás útján. Lehet, hogy egy könyv vagy egy tanítás nélkülözhetetlen a kezdők számára, mások esetleg túlhaladottnak tekintik.
Nem véletlen, hogy Vjászadeva, aki a Legfelsőbb Úr egyik inkarnációja, ilyen terjedelmes irodalmat állított össze. Minden egyes írásra szükség lehet a maga helyén, az időnek és a körülményeknek megfelelően.
A Bhavisja Purána
Bhavisja azt jelenti, jövő. Szúrja, a napisten oktatja Manut, sok esetben jövendölések formájában, 14.500 versben. A szokásos témák, pl. Szúrja és Agni imádata, az egyes társadalmi osztályok és életrendek kötelességei, áldozatok és egyéb kultikus cselekmények leírásai mellett pontos történelmi feljegyzéseket is találunk, pl. Buddháról és a korai buddhista szerzetesközösségekről, a Maurja- és egyéb indiai uralkodókról, de még az angol hódításról is. Bhódzsaka és Maga, Szúrja papjai úgy beszélnek, mintha ismernék Zarathustra tanításait. Mindezek jövendölések formájában hangzanak el.
A nyugati tudósok persze azt mondják, a Kali-korszak kezdetén ezeket az eseményeket nem lehetett előre látni, következésképpen a Bhavisja Puránát valaki más írta, sokkal későbben, mint a többi hasonló védikus írást.
A nyugati világ számára a Bhavisja Purána azonban főleg azért érdekes, mert megismétli a Biblia, az Ószövetség történeteit. Például elmondja, hogy is volt ez a dolog Ádámmal, Évával meg a kígyóval, ott a paradicsomkertben.
A Bhavisja Purána Jézusról is beszél. Azt tanítja, hogy Jézus Szúrjának, a napistennek a fia. Azt mondja, imam vivaszváte jógam proktaván aham avjajam, „Ilyen kapcsolatban voltam Vivaszvánnal (a napisten egy másik neve), én, akit megnyilvánulatlannak mondanak.” Ez a vers a jóga szót kapcsolat értelemben használja, de lehet hogy nem családi, hanem tanító-tanítványi kapcsolatot jelent. A továbbiakban a Bhavisja Purána azt mondja, Jézusnak az volt a küldetése, hogy a mleccsháknak, a nem-védikus kultúrát követőknek tanítsa az örökreszóló törvényt; egy olyan folyamatot tanítson, ami által ezek a civilizáció viszonylag alacsony szintjén álló emberek is megtisztulhatnak. Maga Jézus azt mondja erről, hogy őt az Atya „Izrael elveszett juhaihoz” küldte, akik egészen biztosan nem a védikus úton jártak. Nem is mondhatott el nekik mindent, amit szeretett volna. Többször is sajnálkozik amiatt, hogy még a közeli tanítványai sem tudtak mindent befogadni, amit elmondott nekik. Egy másik helyen a Bhavisja Purána megjövendölte az Úr Csaitanja érkezését. Ő a 15. században jelent meg Bengálban, nagy szentként, nagy filozófusként élt a földön, és Indiában legalább annyira ismerik, mint Jézust a nyugati világban. A Legfelsőbb Úr ezt mondja Szúta Goszváminak: - Tudnod kell, hogy a Kali-korszakban szannjászi leszek ezen a földön, és mindenki megláthatja a transzcendentális formámat. Be fogom mutatni az extázis összes jeleit, amilyenek a könnyek ontása és az égnek meredő haj.” Az Úr Csaitanja Navadvípában jelent meg, és akivel csak kapcsolatba került, mindenkiben felébresztette az Istenszeretetet. A Bhavisja-Purána tehát erről is pontos tájékoztatást adott.Ez a Purána nagyon érdekes, különösen nekünk itt a nyugaton, de szinte jelentéktelen a Srímad Bhágavatamhoz képest, amelyben benne van az egész védikus irodalom lényege, az összes Véda, Purána és Itihásza
Nézzük most Noé történetét.
„Njuha (Noé) már csak 500 évig uralkodott, de Visnu híve volt. Egyszer álmában megjelent neki az Úr, és így szólt: „Kedves Njuhám, kérlek, figyelj Rám. (Mostantól) a hetedik napon nagy pusztulás lesz. Készíts ezért egy hajót, de nagyon kell sietned. Ó hívők legjobbja, nagy királyként leszel híres.”(Njuha) elkészítette a 300 láb hosszú, 50 láb széles és 30 láb magas, erős hajót. Nagyon szép volt, és minden élőlény menedéket talált benne. Ő maga is felszállt, és meditálni kezdett Visnun.” Njuha: a szó etimológiája bizonytalan, feltehetőleg a njuh: kicsi, kevés, jelentéktelenből hetedik napon: a Genezisben gyakori időpont-megjelölés 300 láb hosszú…: „A bárka hossza 300 sing legyen, a szélessége 50 sing, és a magassága 30 sing.” (Móz. I.6.15) „Indra odaszólította a pusztító Szamvartaka felhőt, és 40 napon át szakadatlanul öntötte az esőt. Bharat-varsa, az egész föld elmerült a vízben, és a négy óceán egybefolyt. Csak Visala nem merült el. Visalában 80.000 nagy bölcs vagy jógi élt; Njuha király és családja pedig hozzájuk csatlakozott. Ők mindannyian megmenekültek, és minden más elpusztult.” Indra: a félistenek királya, az eső ura Szamvartaka: Indra akkor szólítja ezt a felhőt, amikor az egész kozmikus megnyilvánulást el kell pusztítani négy óceán: Csendes-óceán, Atlanti-óceán, Indiai-óceán és az északi tengerek Visala: szent hely a Himálajában (a Genezis az Ararátról beszél) 40 nap: „És lőn 40 nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát” (Móz. I.8.6) „A bölcsek magasztalták Visnu örök energiáját. Visnu elégedetté vált imáikkal, és visszavonta a pusztítás vizét. Egy év után a föld fokról-fokra látható lett. A hegy alatt van egy Sisina nevű hely, ahol a király (korábban) élt, a népével együtt. Amikor a víz teljesen felszáradt, a király visszatért erre a helyre.” 1 év után: a Genezis szerint a vízözön kezdetén Noé 600 éves volt (Móz. I.7.11). „És lőn a 601. esztendőben… felszáradának a vizek a földről” (Móz. I.8.13) Sisina: nem azonosítható, talán a disznót jelentő sisá szóból Nem lehet kétséges, hogy a Bhavisja-Purána és a Genezis ugyanazokról az eseményekről és személyekről számol be, azonos, vagy nagyjából egyező számadatokkal. *A Bhavisja Purána azonban tartogat még további meglepetéseket is. Elmondja például József és az egyiptomi fáraó történetét: „A Dvápara-korban, amikor Sántanu király uralkodott a földön, élt egy Meghasarman nevű bráhmana. Nagyon értelmes, művelt és vallásos ember volt, a Védák követője. Földművelésből élt, nagyon szerényen, megelégedett 10 % haszonnal, és azt is mindig a félistenek imádatára fordította. Egyszer az történt, hogy öt évig egyetlen csepp eső sem esett a királyságban, kivéve Meghasarman földjét. Nagy volt a gabonahiány, és egyedül Meghasarman magtárai voltak tele. Az emberek minden pénzt megadtak a gabonáért, így aztán ez a bráhmana nagyon meggazdagodott.Igaz, hogy a Biblia – Mózes I.41 – nem öt, hanem hét év éhínségről beszél. A Bhavisja Purána nem beszél arról, hogy Sántanu király álmodott-e valamit vagy sem; mint tudjuk, az egyiptomi fáraó először azt látta, hogy hét sovány tehén felfalja a hét kövéret, aztán meg azt, hogy hét sovány, elszáradt kalász nyeli el a teljes kalászokat. Az I.41.57 vers azonban kijelenti, „az egész föld Egyiptomba ment gabonát venni”, és József természetesen nagyon meggazdagodott.A Genezis szerint József nagyon szoros kapcsolatban volt az egyiptomi napkultusszal. Amikor a fáraó kinevezte kormányzónak, a Zaphnath-paaneah nevet kapta. Ez tisztán egyiptomi név, amelyet többféleképpen magyaráztak: teremtő, az élet megőrzője, az élet helyének (Gósen) kormányzója, titkok feltárója, illetve az a személy, aki minden titkot megtud. Ha a nevet a kopt nyelvből magyarázzuk, azt jelenti, a korszak fenntartója. Ugyanilyen nevei voltak a napistennek is. József egy On-beli pap lányát vette feleségül. On Alsó-Egyiptom fővárosa és a napkultusz központja volt, görög nevén Heliopolisz. A papleány neve Aszenath, vagyis a napisten ajándéka.A József nevet így magyarázza a Biblia: Rákhelnek hosszú ideig nem volt gyermeke, és amikor József végre megszületett, azt mondta: Az Úr elvette (’asaph) az én gyalázatomat. Adjon nekem (yoseph) még egy fiút. (Genezis 30:24). A Megha-sarman név jelentése: felhők védence. Ez is később felvett név, amelyet a bráhmana azért kapott, mert az ő földjén mindig elegendő eső esett. Sántanu mindenesetre bölcsebb volt a fáraónál, és azt is megkérdezte Meghasarmantól, mit kell tennie ahhoz, hogy a jövőben mindig elegendő eső essen, és a birodalmában ne legyen többé éhínség. Meghasarman így szólt: - Amikor Sravana hónap (július-augusztus) elkezdődik, hívj el tizenkét bráhmanát. Mondják el a napisten mantráját 120,000-szer, nagy odaadással és figyelemmel. Purnimán, vagyis a telihold napján áldozzák fel a termés egynegyedét ezek a bráhmanák a szent tűzben. Ha ezt meg tudod tenni, akkor nem kell többé aggódnod. A király megfogadta a tanácsot. Elvégezték az áldozatokat, és megvendégelték a bráhmanákat. A napisten pedig annyira elégedett lett, hogy attól fogva mindig elegendő eső esett Sántanu királyságában. Ez a Szúrja-vrata a királyt is nagyon gazdaggá és híressé tette. Akit csak megérintett a kezével, az rögtön megfiatalodott. A napisten kegyéből Meghasarma 500 évig élt anélkül, hogy megöregedett volna, ezután pedig egyenesen a napisten bolygójára emelkedett. 100,000 évet tölt ott, azután tovább megy Brahmá bolygójára.Hasonló áldozatokról beszél a Bhagavad-gítá is, a 3. fejezetben: „A teremtés kezdetén az összes élőlény Ura az emberek és félistenek generációit bocsátotta előre Visnunak szánt áldozatokkal, aztán megáldotta őket, mondván: Legyetek boldogok az áldozat által, mert ennek végrehajtása majd megajándékoz benneteket minden kívánatos dologgal. A félistenek, akiket az áldozatok megörvendeztettek, szintén a kedvetekben fognak járni, és általános jólét fog uralkodni, ha ilyen módon tápláljátok egymást. Ha a különféle életszükségletekről gondoskodó félistenek elégedettek az áldozat végzésével, ellátják az embereket minden szükségessel. De minden bizonnyal tolvaj az, aki élvezi ezen adományokat anélkül, hogy visszaajánlaná a félisteneknek.” (BG 3.10-12)A Mahábhárata is úgy tudja, hogy a napisten az, aki közvetlenül felelős a föld élelmiszerellátásáért. Amikor az erdei száműzetésben élő Pándavák nem tudták ellátni a hozzájuk csatlakozott bráhmanákat, a napisten ajándékozta meg őket egy olyan edénnyel, amelyben akármilyen keveset főztek is, az étel csodálatos módon megszaporodott, és mindenki jóllakhatott.Szúrja-vrata = a napistennek tett fogadalom; ebben az esetben a termés egynegyed részének felajánlása* A Bhavisja Purána még néhány jövendöléssel egészíti ki a fenti történetet. Ezek a jövendölések azóta valóra is váltak: Sántanu áldozata után a napisten egyenesen Prajágába (a mai Allahabadba) ment, és jókedvében megígérte a félisteneknek: - A Kali-korszakban, amikor mleccshák fognak uralkodni a földön, meg fogok jelenni Vrndávanában, és az igaz vallást fogom tanítani. Szúrja a megígért időben meg is jelent Vrndávanában, mint Srídhara. Nemcsak nagy szent és bölcs volt, hanem nagyon nagy tudós is. Alaposan tanulmányozta a szentírásokat, és ma is nagyra értékelt kommentárt írt a Srímad Bhágavatamhoz. Egyesek azt mondják, hogy Mádhava, egy másik nagy vaisnava tanító alakjában is ő jött el. A Bhavisja Purána ezeket a szavakat adja Szúta Goszvámi szájába: „A napisten fényt teremtett a testéből, és leküldte a földre. Ez a fény kedves szavaival még a vallástalan embereket is vonzotta, és mindenkinek megadta Visnu lelki energiáját. Élvezeteket adott azoknak, akik élvezetekre vágytak, de a komoly törekvőket elvezette a felszabaduláshoz.
Forrás: fentieket az interneten találtam nagyon régen és sajnos nem jegyeztem fel,hogy hol, így eztún elnézését kérem annak, aki közzétette és köszönöm az értékes írását !
