Édes Jézus.......
Jézusom, Szerelmem!
Vedd el tőlem mindazt, amim van,
és mindazt, ami vagyok,
és rendelkezz velem tetszésed szerint,
mert mindaz, ami az enyém,
a tiéd az maradéktalanul.
Alakíts át magadba,
hogy ezután képtelen legyek
elszakadni tőled
akár egy pillanatra is,
és hogy azonfelül semmit ne tegyek,
csak amire a te szereteted késztet.
Ámen.
(Alacoque Szent Margit imádsága)
Montforti Grignon Szent Lajos MáriaLevél a kereszt barátaihoz.
A két párt.
(7. cikkely)
Mérlegeljétek, drága testvéreim, ezt a két pártot (Mt 6,24; Lk 16,23), akikkel nap mint nap találkoztok: Jézus Krisztus követői és a világ követői. Szeretetreméltó Megváltónk pártja a jobb oldalon áll, és keskeny úton halad az Ég felé. Jó Mesterünk mezítláb jár az élén vértől ázott, tövissel koronázott fejjel, megkínzott testtel és nehéz kereszttel. Csak maroknyi híve követi, mégis ők a legbátrabbak. Mert a világ tolongása közepette csak kevesen hallják meg Jézus szelíd hangját. Másoknak meg nincs bátorságuk követni Őt szegénységében, fájdalmaiban, megaláztatásaiban és a többi keresztek közepette, mert az Ő szolgálatában mindezeket kivétel nélkül mindenkinek élete minden napján hordoznia kell.
(8. cikkely)
A bal oldalon halad a világ vagy ördög pártja, amely népes, pompás és csillogó, legalábbis látszatra. Az egész szép világ ott fut vele. Bár az utak szélesek és tágasak, mégis tolonganak rajta a tömegek, és egész emberáradatot sodornak magukkal. Ezek az utak virággal hintettek, arany és ezüst borítja őket, az utak mentén pedig felkínált gyönyörök és szórakozások csalogatják az embert.
(9. cikkely)
«Bátorság! – így kiáltanak egymásnak – bátorság! Ha Isten mellettünk, velünk és előttünk van, akkor ki lehet ellenünk?» (Róm 8,31). Isten, aki bennünk lakik, erősebb, mint e világ fejedelme! «A szolga nem nagyobb uránál! » (Jn 13,16; 15,20) «A mostani pillanatnyi könnyű szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk.» (2 Kol 4,17) Kevesebb választott van, mint gondolnánk (Mt 20,16; Lk 13,23). Csak a bátrak, és akik erőt vesznek magukon, ragadják magukhoz a mennyek országát (Mt 11,12). «A versenyző is csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd.» (2 Tim 2,5) – az evangélium szabályai szerint és nem a világé szerint. Harcoljunk tehát bátran, és fussunk gyorsan, hogy célhoz érjünk, és elnyerjük a koronát!
(10. cikkely)
A világ fiai ezzel szemben a gonoszságban való gondtalan kitartásra ösztönzik magukat, és nap mint nap ezt kiáltják egymásnak:«Éljen! Minden jól megy! Csak vidáman! Isten nem tiltja meg a szórakozást, ettől még nem kárhozunk el! El az aggályoskodással! Nem fogtok meghalni!» (Ter 3,4)
(Krisztus követése 2/11)
Kevesen vannak, akik Jézus keresztjét szeretik
Sokan sürögnek Jézus körül, akik szeretik az Ő mennyei országát, kevesen, akik keresztje alá hajtják vállukat. Sokan vannak, akik vágyakoznak vigasztalására, de kevesen kérnek részt a megpróbáltatásból. Lakomájában sokan mellé ülnek, böjtjét kevesen vállalják. Arra mindenki vágyakozik, hogy vele örvendezzék, kevesen akarnak valamit szenvedni érte. Sokan követik Jézust a kenyértörésig, de kevesen isszák ki vele a szenvedés kelyhét. Sokan áldják a csodáit, kevesen követik a kereszt gyalázatáig. Sokan szeretik Jézust addig, amíg kellemetlenségük nem támad miatta. Sokan dicsérik és áldják, míg tőle vigasztalásokban részesülnek. Amint pedig elrejtőzik és egy kis időre magukra hagyja őket, vagy panaszkodni kezdenek vagy túlságosan is elhagyják magukat.
Ám akik Jézust Jézusért szeretik, és nem saját vigasztalásuk miatt, azok éppúgy áldják Őt a zaklattatásban, még ha szívük szakadna is, mint a legédesebb vigasztalás idején. És ha sosem akarná vigasztalásban részesíteni őket, akkor is mindig dicsérnék, és hálát adnának neki.
Ó, mire nem képes a Jézusra irányuló tiszta szeretet, amelybe nem vegyül semmi önérdek vagy önszeretet! Hát nem béresnek kell-e mondani mindazokat, akik folyton vigasztalást keresnek? Nem az igazolódik-e róluk, hogy inkább magukat szeretik, nem Krisztust? Hisz folyvást saját javukon, hasznukon jár eszük! Hol van olyan ember, aki ingyen akarná Istent szolgálni? Kevés válik annyira lelki emberré, hogy mindent levessen magáról. Mert ki találna lélekben igazán szegényt, minden teremtménytől elszakadottat? Bizony messze földön becsben áll az ilyen. Ha mindenét odaadná is az ember, még semmi az, ha sanyarú bűnbánatot tart: édeskevés, ha minden tudományba beavattatott: messze jár még, ha tündöklő erényre, lángoló buzgóságra tett szert, még soknak híjával van: tudniillik egynek, ami a legeslegfontosabb. Mi az? Hogy miután mindentől elszakadt, szakadjon el magától is, egészen lépjen ki önmagából, és semmit meg ne tartson önmaga szeretetéből. És miután mindent megtett, amiről tudta, hogy meg kell tennie, érezze úgy, hogy semmit se tett, ne vegye sokba, amit sokra lehetne tartani, hanem őszintén haszontalan szolgának hirdesse magát, amint az Igazság kívánja. Ha megteszitek mindazt, amire szól a meghagyásotok, mondjátok, haszontalan szolgák vagyunk. Így valóban szegény és lélekben mezítelen lehet, és elmondhatja a prófétával: magányos és szegény vagyok én. De senki sem gazdagabb, hatalmasabb és szabadabb annál, aki el tudja hagyni önmagát és mindenét, és vállalni tudja a legutolsó helyet.
(Flüei Szent Miklós)
Ó, Istenem és Mesterem, fogadj el engem teljesen!
Ó, Istenem és Mesterem, szakíts el tőlem mindent,
ami tőled elválaszt engem!
Ó, Istenem és Mesterem, add meg nekem mindazt,
ami hozzád vonz engem!
A minden irányú önmegtartóztatás
(194. cikkely)
A Szentlélek szerint nem azoknál található meg a Bölcsesség, akik kényelmesen élnek, és akik szenvedélyük és érzékeik minden kívánságát kielégítik. «Mert aki test szerint él, nem lehet kedves Isten előtt: a test vágyódása Isten ellen van.» (Róm 8,8; 8,7) Mindazok, akik Krisztushoz, az emberré lett Bölcsességhez tartoznak, megfeszítik testüket kívánságaival együtt (Gal 5,24), testükben folyton folyvást viselik Krisztus szenvedését (2 Kor 4,10). Állandóan erőszakot vesznek magukon (Mt 11,12), mindennap vállalják keresztjüket (Lk 9,23) és végül meghaltak és eltemetkeztek Jézus Krisztusba (Róm 6,8.4). Íme néhány szó a Szentlélektől. Ezek a napnál is világosabban megmutatják, hogy a megtestesült Bölcsesség: Jézus Krisztus elnyerésére mennyire szükség van az önmegtagadásra, a világról és magunkról való lemondásra. Az önmegtagadás milyensége
(196. cikkely)
Ha a Bölcsesség valakit részesít önmagában, akkor nem fél önmegtagadást kíván, nem néhány napra szóló lemondást, hanem egy minden irányú és állandó önmegtagadást, amely határozott, de mértéktartó.
(197. cikkely)
Hogy elérjük a Bölcsességet, először is ennek a világnak a javairól kell lemondanunk, ahogy azt az apostolok, majd az első keresztények tették, és teszik ma a szerzetesek. Ez a leggyorsabb és a legbiztosabb eszköz a Bölcsesség elnyerésére. Vagy legalább a szívünket kell a javaktól elszakítani: úgy legyenek birtokunkban, mintha nem lennének. Ne törjük magunkat a megszerzésükért, és ne nyugtalanítson, hogyan őrizzük meg őket, és ne panaszkodjunk vagy türelmetlenkedjünk, ha elveszítjük őket. De ennek a megvalósítása nagyon nehéz dolog.
(198. cikkely)
Ne állítsuk magunk elé a világ fiainak viselkedését példaképül, sem ruházkodásunkban, sem lakásunkban, sem étkezésünkben, sem szokásainkban, sem az életünk más területén! «Ne hasonuljatok a világhoz» (Róm 12,2). Ez szükségesebb gyakorlat, mintsem gondolnánk!
(199. cikkely)
Nem szabad hinnünk a világ hamis alapelveinek, sem pedig követni őket! Ne úgy gondolkozzunk, beszéljünk és cselekedjünk, mint a világ fiai! Elveik annyira különböznek az Örök Bölcsesség tanításától, mint az éjszaka a nappaltól, vagy a halál az élettől. Jól vizsgáljátok meg érzelmeiket és szavaikat: milyen rosszul gondolkodnak és beszélnek ezek a világi emberek a legnagyobb igazságokról. Az igaz, hogy nem nyíltan hazudnak, hanem hazugságaikat az igazság látszatába burkolják. Úgy vélik, nem hazudnak, pedig épp ellenkezőleg történik. Többnyire nem nyíltan pártolják a bűnt, hanem úgy tesznek, mintha az jó és tisztességes dolog volna, vagy esetleg csak közömbös és következmények nélküli. A világ megtanulta az ördögtől a köpönyegforgatást, amellyel a bűn és a hazugság utálatosságát betakarják. Ebben rejlik a gonoszságuk is, amelyről Szent János evangélista így beszél: «Az egész világ a gonosz hatalma alatt van.» (1Jn 5,19)
(Krisztus követése 3/31)
Minden teremtett jótól el kell szakadnunk, hogy a Teremtőt megtaláljuk.
Uram, bizony még nagyobb kegyelemre van szükségem, hogy eljussak odáig, ahol már sem ember, sem egyéb teremtmény akadályt nem vethet elém. Mert amíg bármi is tartóztat, hozzád szabadon nem szárnyalhatok. Szabadon akart szárnyat bontani, aki ezt mondta: Ki ad nekem szárnyakat, mint a galambnak, hogy elrepüljek, és megnyugvást találjak? Mi háborítatlanabb a tiszta szándéknál, és mi szabadabb annál, aki semmi után nem vágyakozik a földön. Az a dolgunk hát, hogy túlemelkedjünk minden teremtményen, és önmagunktól is tökéletesen elszakadjunk, aztán megálljunk elragadtatott lélekkel, és meglássuk végre, hogy Te mindennek teremtője vagy, és semmi sem fogható tehozzád. Amíg valaki minden teremtménytől szabaddá nem teszi magát, nem tud akadály nélkül Istenhez törekedni. Azért olyan kevés az elmélkedésben otthonos ember, mert kevesen tudnak a mulandóktól, a teremtményektől teljesen elszakadni.
Nagy kegyelem szükséges ehhez, hogy az fölemelje, és önmaga meghaladására képessé tegye a lelket. És ha az ember lélekben föl nem emelkedik, és minden teremtménytől elszakadva Istennel egészen nem egyesül, bármit tud, bármi kincse van, nem sokra megy vele. Sokáig kicsiny marad, és földre tapodtatik, aki az egy végtelen örök jón kívül valamit nagyra becsül. Ami nem Isten, az semmi, és semminek kell tartani. Nagy különbség van a kegyelemtől megvilágosított, imádságos lelkű ember bölcsessége meg a tanult és szorgalmas deák tudománya közt. Sokkal nemesebb az a tudás, amelyik onnan felülről Isten kegyelméből való, annál, amelyet az emberi ész erőfeszítésével lehet megszerezni. Sokan vannak, akik szeretnének az elmélkedő életben otthonosak lenni, de nem igyekeznek gyakorolni, ami ahhoz szükséges. Nagy buktató, hogy megállnak a jeleknél és az érzékelhetőnél, nem jutnak el a teljes önmegtagadásig. Nem tudom, mi dolog ez, mely lélek vezet minket, és mit is akarunk tulajdonképpen, mi, akik lelki emberek hírében állunk, hogy akkora fáradsággal és még nagyobb törődéssel keressük a múlandó és semmitérő dolgokat, belső ügyeinkről pedig alig gondolkodunk, és akkor sem egészen összeszedetten. Jaj bizony, alighogy egy kissé összeszedjük magunkat, máris kifelé figyelünk, cselekedeteinket kemény számvetéssel latra nem vetjük. Nem ügyelünk rá, merre irányulnak vágyaink, nem siratjuk, mily mocskosak vagyunk. Bizony, minden test rossz útra tért, azért támadt a vízözön.
Mivel tehát nagyon megromlott szívünk vágyakozása, abból szükségszerűen következik, hogy a belső erő ellankadásának jeleként cselekedeteink is megromlottak, hiszen azokra vágyaink indítanak. Tiszta szívből származik a jó élet gyümölcse. Azt tudakoljuk, ki mit tett, de azt már nem mérlegeljük olyan szorgalmasan, milyen lélektől vezetve tette. Tudni akarjuk, erős-e, gazdag-e, szép-e, ügyes-e, tud-e írni, énekelni, jó munkás ember-e; arról semmit sem szólunk, hogy lélekben szegény-e, türelmes, szelíd, imádságos lelkű, belső életet élő ember-e. A természet az ember külső teljesítményeire épít, a kegyelem a belső emberhez fordul. Az gyakran csalódik, ez Istenben reménykedik, hogy meg ne tévedjen.
Tamás Evangéliuma
Ezek azok a titkos igék, melyeket Jézus, az Élő mondott és Didymosz Júdás Tamás leírt.
1. És Ő ezt mondta: Aki ezen igék értelmét megtalálja, nem ízleli meg a halált.
2. Jézus mondta: Aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni.
3. Jézus mondta: Ha azok, kik titeket vezetnek, azt mondják nektek: A királyság a mennyben van, úgy az ég madarai megelőznek titeket. Azt mondják nektek: A tengerben van, akkor a halak előznek titeket. A királyság azonban bennetek és rajtatok kívül van. Ha megismeritek magatokat, titeket is megismernek, hogy az élő Atya fiai vagytok. De ha nem ismernek fel titeket, akkor szegénységben vagytok és ti vagytok a szegénység.
4. Jézus mondta: Azokban a napokban nem habozik majd az aggastyán megkérdezni a hétnapos gyermeket, hogy merre van az élet helye, és ő élni fog. Mert sok első utolsó lesz és ők egyetlenek lesznek.
5. Jézus mondta: Ismerd meg, ami a szemed előtt van, és ami elrejtett, és ki lesz nyilatkoztatva neked. Mert nincs semmi elrejtett, ami majd ki ne lenne nyilatkoztatva.
6. Tanítványai megkérdezték őt és így szóltak hozzá: Akarod, hogy böjtöljünk? És hogyan imádkozzunk és hogyan adjunk alamizsnát és milyen étkezési előírásokat tartsunk meg? Jézus mondta: Ne hazudjatok és ne tegyétek, amit gyűlöltök, mert az ég előtt nincs semmi titokban. Nincs ugyanis semmiféle elrejtett, mely nyilvánvalóvá ne lenne, s nincs semmi rejtett, ami le ne lepleződne.
7. Jézus mondta: Boldog az oroszlán, melyet megeszik az ember és az oroszlán ember lesz. Utálatos az ember, akit az oroszlán felfal, és az ember oroszlán lesz.
8. És Ő mondta: Az ember az okos halászhoz hasonlít, aki a hálóját a tengerbe veti s telve apró hallal a partra vonja azt. Az okos halász talált köztük egy nagy jó halat. Az össze apró halat visszadobálja a tengerbe. Nehézség nélkül a legnagyobb halat választja. Akinek van füle a hallásra, hallja meg.
9. Jézus mondta: Íme kiment a magvető vetni, megtöltötte a markát és vetett. Néhány (mag) az útfélre esett. Jöttek a madarak és felcsipegették. Mások sziklára hullottak, nem eresztettek gyökeret a földbe és nem hajtottak kalászt az ég felé. Ismét mások tövisek közé hullottak. A tövisek megfojtották a magokat és a férgek ették meg őket. Ismét mások jó földbe hullottak és jó termést hoztak. Hatvanszorosat, százhúszszorosat.
10. Jézus mondta: Tüzet dobtam a világra; és íme, megőrzöm azt, míg fel nem lobban.
11. Jézus mondta: Az az ég, és amelyik ezen túl van, az is el fog múlni. És a holtak nem élnek és az élők nem fognak meghalni. Azokban a napokban, amikor azt eszitek, ami holt, élővé teszitek azt. Ha világosságban vagytok, mi az amit tesztek? Ama napon, mikor egy voltatok, kettővé váltatok. Ha kettővé váltatok, mit fogtok tenni?
12. A tanítványok azt mondták Jézusnak: Tudjuk, hogy el fogsz menni tőlünk. Ki lesz a nagyobb köztünk? Jézus ezt mondta nekik: Ott, ahová ti elértetek, Jakabhoz, az igazhoz fogtok menni, akiért az ég és föld keletkezett.
13. Jézus így szólt tanítványaihoz: Hasonlítsatok engem, mondjátok meg, kihez vagyok hasonló? Simon Péter ezt mondta neki: Egy igaz angyalhoz hasonlítasz. Máté azt mondta neki: Okos, mélyenlátó emberhez hasonlítasz. Tamás ezt mondta neki: Mester, ajkam nem tudja kimondani, kihez hasonlítasz. Jézus mondta: Én vagyok a Mestered, mert megittasodtál és megmámorosodtál a szökkelő forrásból, amit én mértem. Akkor fogta, odébb vitte őt, és három szót mondott neki. Amikor Tamás visszatért társaihoz, azok megkérdezték: Mit mondott neked Jézus? Tamás ezt mondta nekik: Ha abból, amit mondott, megmondok nektek egy szót is, köveket ragadtok és megköveztek engem. A kövekből azonban tűz csap ki és titeket éget meg.
14. Jézus mondta nekik: Ha böjtöltök, magatoknak szereztek bűnt: ha imádkoztok, elítéltettek. Ha alamizsnát adtok, rosszat tesztek lelketeknek. Bármely területre menjetek is, bárhol vonultok is keresztül, ha befogadnak, azt egyétek, amit elétek tesznek, és gyógyítsátok meg ott a betegeket. Mert nem az tesz tisztátalanná, ami szátokon bemegy, hanem az tesz tisztátalanná titeket ami a szájatokon kijön.
15. Jézus mondta: Amikor látjátok azt aki nem asszonytól született, boruljatok előtte arcra és imádjátok őt. Ő a ti atyátok.
16. Jézus mondta: Az emberek talán azt gondolják, hogy én azért jöttem, hogy békét dobjak a földre. Nem tudják, hogy én azért jöttem, hogy ellenségeskedést vessek a földre, tüzet, kardot és háborút. Mert öten lesznek majd egy házban, három kettő ellen és kettő három ellen lesz, az apa fia ellen, a fiú apja ellen. S egymagukban állnak majd ott (lat: stabunt solitari, gör: ontesz monadzontesz).
17. Jézus mondta: Én azt adom majd nektek, amit szem nem látott, fül nem hallott, kéz nem tapintott és emberi szívben fel sem merült.
18. A tanítványok azt mondták Jézusnak: Mondd meg nekünk, milyen lesz a végünk? Jézus mondta: A kezdetet már felfedeztétek, hogy a vég után kutattok? Ahol ugyanis kezdet van, ott lesz vég is. Boldog az, aki a kezdetben fog állni, ismeri majd a véget, és halált nem fog ízlelni.
19. Jézus mondta: Boldog az, aki már van, mielőtt lett volna. Ha ti tanítványaim lettetek és meghallgattátok (= megértettétek) szavaimat, ezen kövek engedelmeskedni fognak nektek. Öt fátok van ugyanis a Paradicsomban, melyek nem mozdulnak télen és nyáron, és leveleik le nem hullanak. Aki megismeri azokat, halált nem fog ízlelni.
20. A tanítványok megkérdezték Jézust: Mondd meg nekünk, mihez hasonlít a mennyek országa? Ő válaszolt nekik: A mennyek országa a mustármaghoz hasonlít. Ez kisebb minden más magnál. De ha olyan földbe esik, melyet megművelnek, nagy szárat hajt és az ég madarainak védelmet nyújt.
21. Mariham (Mária Magdolna) így szólt Jézushoz: Mihez hasonlítanak tanítványaid? Ő ezt mondta: Kicsiny gyermekekhez hasonlítanak, akik egy darab földön laknak, amely nem az övék. Mikor majd jönnek a föld urai, azt mondják: Adjátok át nekünk a földünket! Levetkőznek előttük, hogy otthagyják és nekik átadják földjüket. Ezért mondom nektek: Ha a ház ura tudja, mikor jön a tolvaj, őrködik, mielőtt megérkezne és nem fogja megengedni, hogy királysága házába betörjön, és elvigye holmiját. Ti azonban a világ színe előtt őrködtök! Nagy erővel övezzétek csípőtöket, nehogy utat találjon hozzátok a tolvaj, és hozzátok férkőzzön. Mert meg fogják találni a birtokot, amit vártok. Legyen köztetek értő ember! Amikor a gyümölcs megérett, eljön sarlóval a kezében és levágja azt. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!
22. Jézus kicsiny gyermekeket látott, akik szoptak. Ezt mondta tanítványainak: E kicsinyek, akik még szopnak, hasonlítanak azokhoz, akik a királyságba jutnak. Azok azt mondták neki: Ha mi kicsinyek leszünk, bejutunk majd a királyságba? Jézus azt mondta nekik: Amikor a kettőt eggyé teszitek és a bensőt olyanná, mint a külsőt, a külsőt mint a bensőt, a fentit mint a lentit, s így a férfi mint a nő egyetlen eggyé, hogy a férfi ne férfi és a nő ne nő legyen, amikor szemet szemért tesztek, kezet kézért, lábat lábért, akkor mentek be majd a királyságba.
23. Jézus mondta: Kiválasztalak majd titeket, ezerből egyet és tízezerből kettőt. S egymagatok fogtok ott állni.
24. Ezt mondták a tanítványai: Oktass minket a helyről, ahol vagy, mivel erre szükségünk van, hogy azt keressük. Ő ezt mondta nekik: akinek füle van, hallja meg! Ez a fény a fény-ember bensejében van és az egész világot megvilágosítja. Ha ő nem világít, akkor sötétség van.
25. Jézus mondta: Szeresd testvéredet, mint saját lelkedet, és őrizd őt, mint a szemed fényét.
26. Jézus mondta: Testvéred szemében észreveszed a szálkát, saját szemedben a gerendát azonban nem látod. Ha kihúzod szemedből a gerendát, akkor láss hozzá, hogy kihúzd testvéred szeméből a szálkát.
27. Ha ti a világban ne böjtöltök, nem találjátok meg a királyságot. Ha a szombatot nem teszitek szombattá, nem látjátok meg az Atyát.
28. Jézus mondta: ? A világ közepén álltam és kinyilatkoztattam magam nekik testben. Mind részegen találtam őket. Nem találtam egyet sem köztük, aki szomjas lett volna és lelkem elszomorodott az emberek fiain, mert vakok voltak szívükben, és látták, hogy üresen jöttek a világra és azt is keresik, hogy üresen menjenek a világból. Most ugyan részegek ők, de ha majd lerázzák borukat, akkor meg fognak térni mégis.
29. Jézus mondta: Ha a test a lélek miatt lett, úgy ez csoda. Ha pedig a lélek a test miatt lett, akkor még nagyobb csoda. Én azonban azt csodálom, hogyan telepedett le ebben a szegénységben ekkora nagy gazdagság?
30. Jézus mondta: Ahol három isten van, azok istenek. Ahol kettő vagy egy van, én vele vagyok.