~ Jézus életének titkai ~
Jézus életét szinte kizárólag a Bibliából ismerjük, de - valljuk be - valójában az sem sokat ír róla. Hiszen 12 éves korától egy óriási szakadék tátong ránk a szent könyv lapjai közül. Tátong bizony, hiszen eredetileg ezek a leírások is szerepeltek benne, mígnem az 553-as zsinaton azt a német-római császár parancsa szerint ki nem törölték belőle, az összes teremtéstanra és reinkarnációra vonatkozó résszel együtt. Egyszerűen ezt kívánta az érdekük. A miénk azonban most azt kívánja, hogy a Jézusról kialakított képünk amennyire csak lehet, kiteljesedjék. Van rá esélyünk, hiszen az Isten annál sokkal bölcsebb, mintsem hogy ilyen fontos információkat - pusztán néhány ember ostoba szeszélye és érdeke miatt - veszni hagyna.
Az alábbiakban - túl azon, amit az Arvisurákból megtudhatunk róla - szeretnék közzétenni néhány feledésbe ment, további információt.Jézus a Szeretet, a Ravaszság és az Erő Istensége, illetve az Atya ezen tulajdonságainak képviselője. Ő a kék színű aurával rendelkező, s egyben az egyik szelíd minőségű, lélekcsoport vezetője. Jelenleg Ő ÉL - azaz az Istenségek (kerubok) között hivatalosan, demokratikusan megválasztott vezető, ezért a "királyok királya" elnevezés is. Megválasztása i.e. 3500 körül történt, s kb. 2030-ban, a Földön bekövetkezendő korszakváltás idején jár majd le a megbízatása, illetve ekkor lesz újraválasztás.
Jézus egy Messiás, ami azt jelenti, hogy a kozmikus tudományok mestere cím viselője. Nazír, azaz Isten idéző pap, mely fokozatot az Ordoszban történt sámánképzését követően nyerte el.Jézusnak kb. 1200 inkarnációja volt a Földön, ezek közül az első a szíriuszaiak emberiség-megteremtésével kezdődött, Kr.e. 445.508-ban (az Arvisurákban is ismertetett Kr.e.13.508 előtt 432.000 évvel). Ekkor jött a Földre Jézus, de előtte más bolygókon már számos életet élt. Ő volt a Földön pl.: Marduk fáraó (élt 3600 évet), Zeusz, Kasjapa (Gautama elődje, az ő előtti Buddha), vagy éppen Zarathustra is. Más kultúrákban, vallásokban is ismerték, hiszen tanításaival szinte az egész világot bejárta, s annak mindenhol nyoma is maradt. Persze más-más népek, más-más néven nevezték, pl. Je Szu, Isa próféta, azonban a valódi neve Josua Ben Miriam volt, anyja Mária is Josuának szólította.
Hogy mennyire nem volt közönséges ember, azt jól lehet érzékelni Drunvalo Melchizedek: Az élet virágának ősi titka című könyvében leírtak alapján. Ez a következőket írja róla: "Ehnaton fáraó létrehozott egy misztériumiskolát, amely az Egy Törvénye nevet viselte. Ehnaton tizenkét évig oktatta őket, mely időszak után csupán öt és fél éve maradt, hogy meglássa, vajon képes-e elvezetni őket a halhatatlanság állapotába. Mivel sikerrel járt, segítségével mintegy 300 ember vált halhatatlanná. Miután Ehnaton eltávozott, a 300 halhatatlan egyiptomi csatlakozott a Tat Testvériséghez és durván Kr. e. 1350-500-ig, körülbelül 850 évig várakozott. Azután az Izraelben található Masada nevű helyre vándoroltak és megalapították az Esszénus Testvériséget. Ez a 300 halhatatlan alkotta a belső kört, mely igen naggyá növekedett. Mária, Jézus szülőanyja az Esszénus Testvériség belső körének tagjai közé tartozott. … József a külső körből származott.
Az egyiptomi terv részét képezte, hogy a következő lépcsőfokban lehoznak valakit, aki képes bemutatni, hogy pontosan hogyan kell egyszerű földi halandóból halhatatlanná válni, bevési a tapasztalatot az Akasha krónikába, és valóra váltja azt. Valakinek véghez kellett ezt vinnie. … Mária és József összekerült egymással, és interdimenzionálisan gyermeket nemzettek, hogy egy testet hozzanak létre Jézus számára, ami lehetővé teszi, hogy tudata a rendkívüli magasságokból leereszkedjen a földi világunkba. Amikor Jézus megérkezett, egyszerű halandóként kezdte életét a Földön, éppúgy, mint bármelyikünk. … Saját műve segítségével a feltámadáson, nem pedig az égbeszálláson keresztül halhatatlanná tette önmagát, s a végrehajtás pontos folyamatát bevéste az Akasha krónikába. Az eseményt már hosszú idővel lezajlása előtt megtervezték.
"A pártus birodalmat a hun mah nemzetség alapította i.e. 256-ban. I.e.53-ban a hunok legyőzték a rómaiakat Carrhaenál, így egész Galilea és Palesztina pártus kézre került. Galilea kormányzója Adiabene Nakheb pártus herceg lett. (Héber nevén: Joakim), akinek Jeruzsálemben is hatalmas palotája volt. Feleségét Annának hívták. Kettejük frigyéből született a pártus hercegnő Mária (Jézus édesanyja.) Később mivel Heródes egy jóslat alapján törvényes fiait legyilkoltatta, úgy Jézus ténylegesen átvehette volna a Jeruzsálemi trónt. Mint tudjuk, ezt elutasította, mert a világi hatalommal nem akart élni.
Jézus származása többszörösen összetett dolog. Kimutatható az írások alapján a szkíta, hun, magyar, mah, kusán, kus és szabír vér is Jézusban. A feljegyzések szerint amikor Mária vajúdni kezdett, üzent a bábáért. A bába megérkezett, s nem sokkal később a szobában nagy fényesség támadt, majd a kisded testet öltött. A bába megfogta, a gyermek súlytalan volt, majd súlya lett. Jézust, az egy élő szentet Mária fényként hordta ki, és ő a fényből öltött testet.Egy másik írás Jézus mennybemeneteléről szól. Ez egyértelműen beszámol róla, hogy a testet öltött Jézus fénnyé változott, és a fénnyel távozott.
Jézussal kapcsolatban egyes körökben olyan információ is létezik, hogy tulajdonképpen "két Jézus" is élt egyszerre. Bizonyos ismeretek szerint volt egy nála tíz évvel fiatalabb testvére, aki - mintha csak ikrek lettek volna - nagyobb korában borzasztóan hasonlított hozzá (mivel a szíriusziak Jézusról egy klónt állítottak elő, s Mária ezt a beültetett magzatot hordta ki és hozta a világra). Ám csak a külső jegyeit illetően, mert egyéb tulajdonságait tekintve bizony hagyott némi kívánnivalót maga után, ugyanis elég csapodár szellemű ifjú volt. Hogy világosan ketté tudjuk választani őket, az igazi Jézust nevezzük betleheminek, míg az öccsét, Inriskit (INRI) názáretinek. Mindazok a problémák, ami miatt a lakosság Jézus halálát követelte, az Inriski számláján gyűlt össze.
Jézus elsősorban az emberiség bűneinek és karmikus bűneinek megváltása miatt vállalta a keresztrefeszítés kínjait, mindemellett azonban - kihasználva a megtévesztő hasonlatosságukat, - a testvérét is megmentette. Tibérius - mivel ismerte a családjukat - nem is egyezett bele az ítéletbe, már csak azért sem, mert tökéletesen tisztában volt Jézus valódi kilétével, azzal, hogy Ő egy kerub. Pilátus azonban mégis keresztre feszíttette. Inriski Japán területére menekült, leszármazottai ma is ott élnek, egy Singo nevű faluban, ahol a korabeli vallási szokásokat máig gyakorolják, ráadásul értelemszerűen a japán Sintó vallástól eltérően, hiszen Inriski más kultúrát, tudást vitt oda.
A két Jézus történetnek egy másik változatát ismerhetjük meg Rudolf Steinertől. Steiner, aki világhírű teozófus, olyan képességekkel rendelkezett, hogy betekintést tudott nyerni az Akasha krónikába. A következőket írta az ebbéli tapasztalatairól (idézet Peter Krassa: Akasha krónika c. könyvéből): "Az Akasha-krónikából megtudta, két Jézus-fiú született, de csak az egyikükben testesült meg az Ige - Zarathustra szellemi lényege. Ezt a fiút szülei tizenkét éves korában Jeruzsálembe vitték, ahol azonban egyszer csak eltűnt. Szülei később az írástudó rabbik gyülekezetében találtak rá, ahol a rabbikat a zsidók templomában azokról a tanokról oktatta ki, amelyek oktatására maguk a rabbik lettek volna illetékesek. Zarathustra-énje, amely tehát tizenkét esztendőn át az egyik Jézus-fiúban élt, átköltözött a másik, szintén tizenkét esztendős Jézus-fiúba, aki addig egészen más szellemben gondolkodott. … Azonos nevű ellenpárja, akibe tehát beköltözött Zarathustra szelleme, az izraelita nép írástudói előtt bebizonyította, nagyon jól ismeri a zsidó tanokat és az ősi héber törvényeket. Steiner szemében ez cáfolhatatlan bizonyítéka volt annak, hogy Zarathustra szelleme valóban a "nátáni" Jézus-fiúba költözött."A hiányzó 18 év alatt első beavatását a Kheopsz alatti beavató-alagútrendszerben kapta. 30 éves koráig sok helyen tanult. A két legnagyobb iskola amit elvégzett a hun és a buddhista iskola volt. A sámán-keresztény iskolát illetve a másik oldalról a Chakrasamwara-tantra gyakorlatsorozatot végezte el. Előbbiben a Messiás címet nyerte el, míg a két iskola együtt avatatta a Kozmikus Tudományok Mesterévé (az Élet-Templomában). Minden nagy vallás felavatta prófétájává vándorlásai alatt. Kora minden nagy vallási címét birtokolta.Feltámadását követően szinte az egész Földet bejárta, utolsóként Indiában élt, s ott is temették el 120 évesen. 108 éves korában, mint alelnök, még részt vett a IV. buddhista zsinaton. Sírja ma is látható Kashmirban, Srinagar városában. (Kasmír egyébként ma vitatott hovatartozású terület India és Pakisztán között. Meglehet, hogy a vita egyik oka, éppen Jézusnak a sírja. Hiszen a legtöbb vallás tudja, hogy itt van a sír, kivéve a kereszténységet.)
Jézus élete az Arvisurákban
Az ataiszi csillagjósok már Etana szumír király mennybemenetelekor megjósolták, hogy Messiás fog a földre érkezni, s azt is tudták, hogy mikor. Rómában is értesültek erről, s ezért rendelték el a kisdedek megölését. Az Arvisurák szerint ekkor jött el Mazarehi aranyasszony Ordoszból és ő volt az, aki az újszülöttet családjával együtt Hétvár-Hettevarett kegyhelyére menekítette. Itt kapta a törzsi névadó szerint a Jézus nevet. Isten fia lévén 25 karéjos beavatott volt. Apja, József Herembetel hikszosz-szabir templomában kapott ácsmunkát.
Jézusnak négy öccse volt Jakab, Joszész, Júdás és Simon, valamint 3 leánytestvére. Mindannyian vallásos nevelést kaptak, Jahve egy igaz isten hitében nőttek fel. 12 éves korában a Jahu hitűek magukkal vitték Józseffel és Máriával együtt Jeruzsálembe, ahol a kis beavatott harcos csatákat vívott a főpapokkal és az írástudókkal, de azok lehurrogták. Ekkor Hetevarett templomának csoportja hazafelé indult, de Jézus visszasomfordált a Nagy-Templomba, és a főpap jóakaratú támogatása mellett 5 órás nagy szellemi csatában legyőzte az írástudókat. Szülei sírva keresték. Jézus azt mondta nekik: „Nem tudjátok-e, hogy énnekem az én Atyámnak dolgaival kell foglalkoznom?" Már tizenévesen áttérítette az összes hikszosz-szabir és zsidó ifjakat a többisten hitről az egyisten hitre.
Nagy tudása révén Karnak bölcseihez küldték továbbképzésre, ahol 5 évig tanult. Ekkor megszerezte a bölcsek-kövét. Nippurban beavatott fejedelemmé kiáltották ki. Mint legerősebb szellemi képességű ifjút Ordosz Beavatott-Központjába irányították Partikánnal együtt. Saka-szkíta lovasok kísérték el őket a Magyarka-Hunor-Ordosz (a Selyemút) kereskedelmi útvonalon. Itt újabb 5 évi képzést kapott a Gilgamestől származó beavatottaktól, hogy az élet titkaival megismerkedjen. Ezt követően beavatott ifjúsági fejedelemmé vált és az Égiek szellemében oktatni kezdte az érdeknélküli Szeretet vallását.
Tanítása szerint egy Isten van, aki fénnyel és gazdagsággal borítja el a Föld lakóit, de bűnei miatt gyakran megbünteti. Nekünk embereknek, az Isten fiainak szeretnünk kell egymást, hogy Isten áldásaiban részesüljünk. Szeressük az Istenünket, mert ő már születésünk előtt szeretett minket. Az Istentől eredő szeretetnek győznie kell! Az Égiek ezt kívánják! A Szent-Láda titkos szabályai szerint elnyerte a Messiás nevet. Hazafelé a Tibet-Léh-Harapi-Uruk útvonalra irányították, ahol megtalálta az eddig legvastagabb Élet-gyökerét, amelyet vándorútján gyógyításra felhasznált.
A Deszant rovások Templomában egy külön teherhordó szamarat kapott ajándékba, hogy a beavatottak által használt gyógyszereket magával vihesse. Urukban a Jahu hívő fiatalok ujjongó örömmel fogadták. A legnagyobb Zikuratban az Ifjúság-Ünnepén hirdetni kezdte az érdeknélküli Szeretet isteni Égből eredt vallását. Erre az ünnepre Úr város ifjúsága is eljött.
Jézust 29 éves korában mint legképzettebb beavatottat Urukban lugallá kiáltották ki és a Nagy-Templomban egyházfejedelemmé felszentelve, királlyá kenték. Ezen emlékezetes eseményről Susa városában is találtak feljegyzéseket. Az Úristen-hívők birodalmának ifjúsága elkísérte Agadiba, az Él-isten birodalmába, ahonnan pedig Jeruzsálembe kísérték. Itt 3 évig tanított és betegeket gyógyított. Hirdette, hogy az Égi-Atya nem haragos és kegyetlen Isten, hanem szereti az igaz embereket, de kikötötte az örök-törvényt: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és adjátok meg az Istennek, ami az Istené! Az Atya parancsa pedig az, hogy még az ellenségeiteket is szeressétek!" Judás volt az egyetlen tanítványa, aki írni tudott, mivel a műveltebb tanítványai mind cserbenhagyták. Ezért az Urukban maradt, érdeknélküli szeretet hitében lévő tanítványainak Agadi rovásokkal leveleket írt. Ezen leveleket az Uruki-Szent könyvben megörökítették és a Szentélyben elhelyezték örök emlékül.
Jézus, életének a 26. évében megkezdte a Deszant-könyvek rovását, 29-ben pedig megalapította az uruki „Egyisten-hívők közösségét, amely hite lényegében megegyezett az Arvisura-Anyahita által hirdetett Egyisten hittel. Mindezeket uruki és agadi nyelven foglalták rovásba. Ez volt az első egyházközség, amit a keresztre feszítése és halála után Bizánc is elismert. Az Égi eredetű tanoknak nagy tábora keletkezett. Ezen egyházközséggel Jézus állandóan leveleket váltott. Ezeket Uruk bölcsei megőrizték. Nazír a szírekkel és urukiakkal is levelezett. Az érdeknélküli szeretet-vallást a Nyék törzs is teljesen átvette és a legfanatikusabb hívői lettek. Nyék papjai azt hirdették, hogy a magyarság nem népet jelent, hanem vallást, az Egyistent hívő ősmagyar vallást. Az uruki-mani bibliában olvashatóan Nazír a papoknak, vagyis az őt követő igehirdetőknek engedélyezte a nősülést. A pápa mégsem engedi meg a papok házasságát.A Szeretet tanának hirdetése miatt Jézus 33 éves korában a zsidó vezetés a római helytartótól kérte a keresztre feszítését. 3 évi tanítás után Jézust a római időszámítás szerint 754. április 3-án Poncius-Pilátus helytartó engedélyével az írástudó bölcsek feszítették keresztre. A zsidó farizeusok és bölcsek soha nem ismerték el Jézust zsidó származásúnak.Domonkos egyházi körökben Gáspár-Gábriel pátriarka révén tudatta a bizánci császárral, hogy Nazírt, az Istenfiát halála után nem sok idő múltán látták Urukban az első gyülekezete előtt megjelenni.
Jézus születése Boldog Emmerich Katalin látomása szerint
Azt a ragyogást, mely a Szent Szüzet körülfogta, mindennél fényesebbnek láttam, úgyhogy abban József lámpásainak fénye teljesen elenyészett. A Szűzanya fekvőhelyének terítőjén térdelt, arccal keletnek fordulva, öv nélkül, egész széltében magára terített palástjában. Láttam, amint éjfél felé, imája közben elragadtatásba esve a levegőbe emelkedett, úgyhogy alatta láttam a földet. Két karját keblén keresztbe fektette. Körülötte a ragyogás egyre erősbödött. Mindenen, még az élettelen tárgyakon is, valami belsőmegindultság volt érezhető, s a boltozat, a falak és a padló köve, mintha mind életre keltek volna ebben a fényességben.
Egyszerre aztán láttam a boltozatot, amint Mária fölött fénycsóva csapott föl egész az égig, mindig növekvő tündökléssel. Ebben a fénycsóvában dicsőítő énekeknek csodálatos hullámzását láttam, melyek egymásba fonódva és egymást átjárva, mint mennyei lelkek kara lebegtek szemem előtt. A Szentséges Szűz elragadtatásában még mindig lebegve, amint letekintett fekvőhelyére, már ott imádhatta Istenét, kinek immár anyjává lett, és aki mint magával tehetetlen újszülött, ott feküdt előtte.Aztán, láttam Édes Üdvözítőnket, amint más kisgyermek módjára ott feküdt a terítőn Boldogságos Anyja térdei előtt, s belőle oly nagy fényesség áradt, hogy tündöklése mindent de mindent túlragyogott körülötte. Nekem úgy tűnt, mintha picinységéből, valamelyest a szemem előtt növekedne nagyobbra. Ám mindezt olyan nagy fényesség közepette, hogy pontosan el sem tudom mondani, mit is láttam.
A Szent Szűz egy ideig még elragadtatásban maradt, és láttam, hogy kendővel betakarja gyermekét; de még meg sem érintette, és nem vette karjaiba. Azt is láttam, hogy a Kisded mozogni kezd, a sírását is hallottam - és úgy gondoltam -, ez térítette magához Máriát, aki most az előbb ráterített ruhába csavarta a Jézuskát és karjaiba véve, keblére szorította.
Ezt követően leült és gyermekével együtt egészen beburkolózott fátylába; azt hiszem, megszoptatta a Kisdedet. Közben köröskörül angyalokat láttam emberi alakban, amint a Gyermek előtt arcra borulva imádták Öt.Már körülbelül egy óra is elmúlhatott a szülés után, mikor Mária hívta Szent Józsefet, aki még mindig mélyen elmerülve imádkozott. Mikor József odaért hozzájuk, áhítatában, örömében és alázatosságában ismét arcra borult. Miután a Szent Szűz többször is bátorította, hogy örvendezőn, csak nyugodtan ölelje szívére a jóságos Isten Szent Ajándékát, akkor kelt föl, s karjaiba véve a Kis Jézust, örömkönnyek közt áldotta a Fölséges Istent. A Szűzanya most ruhákba pólyálta be a Kisdedet. Ebben a percben nem emlékszem, hogy milyenekbe is csavargatta, csak azt tudom, hogy alul vörös, fölötte meg fehér ruhácskával tekerte körül, egészen s kis hónaljáig. Legfelül, egy másik lepellel egészen a fejecskéjéig takarta be. A pólyaruhácskákból csak néhány darabot hozott magával Mária.Eztán láttam, hogy Mária és József maguk alá vont lábakkal, a puszta földön egymás mellett ültek. Nem beszéltek és láthatólag elmélkedésbe voltak elmerülve.
Mária előtt a terítőn ott feküdt a bepólyált Jézuska, aki oly szép volt és úgy tündökölt, mint a villám. Óh - gondoltam magamban -, ezen a csöppnyi helyen jelen van az egész Világ Üdvössége, és ezt senki nem is sejti! A világ kicsiny Megváltóját, nagy körültekintéssel, óvatosan a jászolba fektették mely, a szélén lelógó takaró alatt sással és friss fűvel volt kibélelve. Ez a jászol jobbra a barlang bejáratától - ahol az déli irányban elhajlott - egy, a földön álló kőre volt ráhelyezve. A barlangnak ez a része, szintben lépcsőzetesen mélyebben feküdt, mint a születési hely. Miután a Gyermeket elhelyezték a jászolban, örömkönnyek közt hálaéneket zengedezve álltak mellette.
Szent József, az Istenanya ülő- és fekvőhelyét most ítt a jászol mellett rendezte el Máriát, miként a szülés előtt, így utána is hófehér ruhában láttam. Azt is láttam, hogy az első napokban ülve, térdelve, vagy állva folyton a jászol mellett tartózkodott. Közben beburkolózva el is szundított, de nem volt se beteg, sem pedig legyengült. Ha látogatók jöttek, még jobban beburkolózva, egyenesen ült azon a terítőn, melyen a Gyermek világra jött.
Járt-e Jézus Indiában ?
