~ Ima az Egyetlenhez ~
Én Uram, Egyetlen Édes Istenem..... !
Egyedül Te vagy minden Fényre jutó lény menedéke,
Aki megszüntetsz minden bajt,
légy hozzám is kegyelmes,
és tisztíts meg minden tisztátalan dologtól!
Tenger vagy és hegység, erdőség és folyó,
ég és föld, levegő és víz és tűz:
Lélek vagy és Tudás,
az, ami minden tudást meghalad,
Te vagy a lélegzet, az Élet Ura, az Örökkévaló
és Minden, ami az örökkévalóság fölött van!
Te vagy mindenek Fönntartója,
fölötte állsz minden születésnek és elmúlásnak,
érzésnek és érzékelésnek:
el nem múló Vagy,
határtalan, változatlan,
nem növekszel, nem fogysz.
Lényed egy Brahmával, kezdet és vég nélkül való.
Tőled származnak az istenek, a szent atyák,
a lelkek, a szellemek és égi látnokok,
tőled a nimfák, a vízi és más tündérek;
belőled származik ember és állat,
madár és hal és vad, kígyó és féreg,
belőled virágzik ki minden növény.
Belőled indult ki minden, ami volt, van és lesz,
ami mozog és ami nyugszik,
ami alakot nyert s ami alaktalan,
ami durva, finom vagy láthatatlan;
ez vagy Te, világ fönntartója,
s rajtad kívül nincs semmi!
Ó Uram, állandóan háromszoros fájdalmat éreztem
gondolatban,szóban és cselekedetben.
A világi lét körpályáján bolyongtam mindig,
és sehol sem találtam nyugalmat !
A fájdalmat gyönyörnek tartottam,
mint ahogy a sivatagban a levegő tükrözését tónak nézik,
s az élvezet csak kínt szerzett nekem.
Volt a földön hatalmam, kincsem,
voltak barátaim és társaim, asszonyaim és gyermekeim,
megvolt minden vagyonom,
ami csak örömet okoz az embernek,
s azt gondoltam, ebben találom boldogságomat.
Mulandóságukban, Uram,
csak hiábavaló nyomorúságra találtam.
Még a nagy égi istenek is rászorultak támogatásodra!
Hol van itt maradandó béke?
Ki találhat örök nyugalomra a Te kegyelmed nélkül,
Leghatalmasabb Szellem, aki mindennek Ősoka vagy?
Alakjaid sokaságát nem képes áttekinteni az ember,
nem látja igazi Lényedet,
újra meg újra járja a szenvedés végtelen ösvényeit:
születés; öregség, halál; újra meg újra pokoli világokba jut,
hogy ott pokoli kínokat szenvedjen:
saját tettei következményeit.
Odadobtam magam a lét csábításának,
mivel nem ismertelek Téged,
sötétség és esztelenség forgatagában kavarogtam;
ma azonban itt vagyok Nálad,
megtaláltam végső célomat minden uralom Uránál,
aki egyedül nyújt menekülést !
Elfordulva a világtól és annak szenvedésétől
az üdvösség beteljesedésére vágyom,
az esztelenségtől való menekülésre,
minden létezésnek a végére!
Megsértettem a jogot, nem volt bennem önismeret.
Nem gyakoroltam a hűséget lótuszlábad előtt,
semmi vagyok, Nélküled oltalom nélkül való, ó Oltalmazóm!
Lábadnál könyörgök Hozzád, nyújts nekem menedéket!
Az egész világon nem található olyan rossz,
amit én ezerszer el ne követtem volna.
A bűnben érett voltam.
Mert nincs gyámolóm, Hozzád kiáltok!
Segíts rajtam, Föloldástadó!
Elmerülve a létezés hullámaiba,
végül mégis elértem a partot Tebenned.
Te is nem keveset nyertél velem:
üres hordót, amit teljesen meg kell töltened kegyelemmel.
Ami soha meg nem történt velem, most essen meg?
Vagy tovább gyötör minden velem született fájdalmam?
Távol legyen Tőled, ez nem illik Hozzád!
Aki Hozzád menekül, az meg nem szégyenülhet!
De ha mégis elűznél magadtól, Fenséges Úr;
én megragadnám lábadat, mint a gyermek,
aki még erősebben kapaszkodik anyjába,
hogyha az haragjában elkergeti magától!
Mi Urunk, aki eloszlatod a sötétséget
és megvilágosítod az ember arcát,
kegyelmes Isten Vagy Te:
fölegyenesíted a meghajoltat, véded a gyöngét --
a föld fiai mindenütt a Te Fénylő Orcádra tekintenek!
Jöttödkor egyugyanazon hang mozdul minden élő torkában,
s a fejek is egyféleképpen emelkednek,
amikor első sugárkévéid fölizzanak --
keltedet mindenek örvendezve és ujjongva köszöntik!
Te vagy a távoli egek határán kibomló Fény,
Te vagy a föld peremén lobogó égi máglya --
ha csak Reád pillantunk,
halandó szívünk belereszket!
Nem ismertem föl, hogy mi szolgált volna üdvömre;
nem arra gondoltam, hogy mit kellett volna tennem.
Magamnak is rombolás vagyok, mindenki ellensége;
megvétésre méltó vagyok.
Te adj menedéket, Irgalomnak Tengere!
Életem elmúlt a boldogság utáni csillapíthatatlan vágyban;
igazán egy pillanatig sem küzdöttem megváltásomért.
Kimerültem az ide-oda vándorlásban.
Lelkemet a csalódás fátyla vonta be.
Istentől kérem minden bűnöm bocsánatát,
amit valaha is elkövettem.
Ó, a tévedések mily tengerét hajóztam végig,
amikor elbódított a hatalom!
Milyen vakon engedelmeskedtem
vágyaimnak nappal és éjszaka.
Dacoltam a tilalom zablájával és kantárszárával,
nevettem a Parancson,
megmásztam minden bűn csúcsát,
átkutattam minden rossz mélységét!
Ó, bár ne születtem volna, s ne gondolna rám senki!
Mert a bűnösnek jobb volna a halál,
mintsem tudatosan megbántani Istent.
Ó Istenem!
Bocsáss meg, hiszen Te meg tudsz bocsátani annak is,
aki gonoszat cselekszik!
Istenem, kiárasztottad rám kegyelmedet,
felnyitottad előttem a gondolat kapuját --
áldással teljes felhőből öntötted szívem gyökerére a bölcsesség esőjét!...
Bocsáss meg, ha valami rosszul sikerült,
s tömd be tetteim burkán a repedést!
Bocsáss meg nekem jóságodban,
szenteld bensőmet istenes gondolatoknak!
Minden időben a te kegyelmedben reménykedem,
Te adod meg nekem ehhez a remény örömét.
S ha kiragadnál engem az érzékek korlátai közül,
százszorosan mondanék köszönetet Neked !
Igazság Istene, óvd meg szavaimat attól,
hogy a csalárdságnak az igazság látszatát kölcsönözzék!
Engedd, hogy Lelkem mindig az igazat és a helyeset nézze,
hogy hamis szó ne hagyja el számat!
Én tudom, mi az igazi belátás, tudom,
hogy a tudásban nagyon szegény vagyok.
S hogy oly tudatlan és gyönge vagyok,
bocsáss meg nekem, utamon Vezetőm,
s ajándékozz meg kegyelmeddel!
Dicsőség neked, Szent Uralkodó !
Istenem, irgalmadat remélem,
hogy megmenekülök a nekem szánt büntetéstől!
Remélem, Istenem, hogy nem keltem föl nemtetszésedet,
s bízom kegyes jóindulatodban,
amellyel Magaddal szemben is viseltetsz!
Nem tudlak eléggé magasztalni mindazon nevekkel,
amelyek megilletnek!
Vezess bennünket, Istenem, miként mindazokat,
akiket már vezettél!
Tárd föl előttünk Akaratodat, mint mindazoknak,
akiknek kinyilatkoztattad akaratodat!
Add áldásodat mindazokra, akiket velünk egyesítettél!
Óvj meg bennünket attól a szerencsétlenségtől,
amely eleve el van rendelve számunkra!
Egyedül Te határozod meg,
hogy mindazok, akik Téged Istenként imádnak,
sohase aláztassanak meg,
s hogy ellenségeink ne gyarapodjanak!
Neved legyen Dicsőséges és Szent,
dicsértessék, hogy Akaratod teljesedjék mindenkor!
Irgalmadat kérjük, Úristen,
s kérünk, fogadd el bűnbánatunkat.
Könyörgök hozzád, Istenem,
szabadíts meg engem minden értéktelen tudástól,
minden olyan munkától, amely nem tesz nemessé,
s az erőtlen imádságtól!
Gazdagítsd Istenem, értelmemet,
ékesítsd szívélyességgel lényemet,
add, hogy a jóság uralkodjék bennem,
s a teljes egészség legyen ékességem!
Könyörgök Hozzád, Istenem,
hogy szerencsésen alakuljon
életünk -- itt s odaát!
Védelmezz bennünket, Úristen,
a szegénységtől, a sors csapásaitól;
hiúsítsd meg a szerencsétlen szándékot,
hogy másokat el akarjak nyomni,
vagy hogy engem nyomjanak el!
Szabadítsd meg, Uram, szívemet a kétszínűségtől,
tevékenységemet a csalárdságtól és hazugságtól,
szememet a vágyakozástól!
Könyörgök hozzád, Istenem,
védelmezz minden kín, gond, gyöngeség,
lustaság, könnyelműség és fukarság ellen!
Kegyelmes Atyánk! Ó jót cselekvő Mindenható Istenünk !
Számtalan milliárd év múlt el azóta,
hogy elválasztattunk Tőled!...
A Te kedves, ragyogó, eleven arcod látásáért
epedünk és vágyakozunk!
Amíg a Te erőd jegyében jártunk,
addig veszélytelenül jártunk-keltünk.
Azonban nem teljesítettük parancsolataidat!
Kegyelmes Istenem, légy irgalmas!
Látni szeretnénk örökké tökéletes, ártatlan lényedet!
El akarjuk feledni a hosszú időn át elszenvedett kínjainkat!
Örökkévaló, szeretettel és örömmel teljes...
ilyenek akarunk lenni, Hozzád hasonlatosan !
♥
Hol vagy, ó Mindenható,
aki az Élet Való Elve vagy?
Az egész világ csalóka látszat,
eltakar Téged,ó Mindenható!
Ahogy titokzatos módon
megadtad nekem a testi életet,
úgy el is veszed majd...
Add, hogy fölismerjem:
az igazi, a magas értelem
nem a testemhez van kötve, ó Mindenható!
Az igazságban Benned vagyok s Te bennem !
Engedj legyőznöm mindent, ami elszakít Tőled;
Fényed csak akkor ragyogja be bennem a föld sötétjét,
ha Te akarod, ó Mindenható!
Nélküled olyan vagyok, mint aki fönnakadt a hurkon:
kérlek hát, ne takard el Fenséges Arcodat.
Hiszen Te vagy a Nap,
amely egyedül képes most és mindenkor
virágot fakasztani sorsom földjén, Édes Istenem !
Ó Istenem,
tedd Szépségedet ételemmé,
Jelenlétedet italommá!
Engedd, hogy bizodalmam megnyugvást találjon akaratodban,
hogy tetteim összhangban legyenek parancsaiddal!
Engedd, hogy szolgálatom elnyerje tetszésed,
s hogy minden tettem a Te dicsőítésed legyen!
Engedd, hogy csak tőled kapjak segítséget,
hogy otthonom legyen lakóhelyed, Szent és Határtalan.
Te Legnemesebb, Mindenütt Jelenlévő, Mindent Szerető!
Hozzád menekülök, ó Uram!
Nevedre kérlek,
amelynek fénye beragyogja az Eget és a Földet,
tégy engem arra képessé,
hogy alávessem akaratomat annak,
amit Te rendeltél parancsaid útján,
hogy ne érezzek más vágyat,
csak azt, amit Te kívánsz legfőbb hatalmad erejében,
ne akarjak mást, csak azt,
amit Te rendeltél Szent Akaratoddal!
Ó Istenem, segíts, hogy igaz ember lehessek !
Ments meg engem
a hiedelmek és a képzelet világának tengeréből,
adj nekem lelki szemet,
hogy életem körforgásában meglássam és megértsem
Egységedet, a Igazságodat, Szent, Áldott Személyedet !
Kérlek Téged, Istenem,
erőddel és hatalmaddal,amely átfog mindent,
ami az Égen és a Földön van,
mutasd meg szolgáidnak az egyenes utat,
hogy olyan bizonyossággal
ismerjék felEgységedet és Egyetlen Voltodat,
hogy se a kételkedők képzelgései
ne rendíthessék meg őket,
se a tévelygő vándorok hiú feltevései
ne téveszthessék meg őket!
Szívem valóban telve van hálával azért,
hogy osztályrészemül jutott
megismerni a megváltás útját, amelyet az Úr mutat nekünk.
Bár én már elindultam ezen az úton, és istenhozzádot mondtam a világnak,
mégis fájdalmas tudatában vagyok annak,
hogy szívemet még nem járta át egészen az Igazság.
Még nagyon gyakran nincs meg bennem a helyes belátás,
még egész tömege van bennem
a hiú gondolatoknak és hamis elképzeléseknek.
Hiányzik belőlem az erénynek az az ereje, amely
szükséges volna ahhoz, hogy előbbre jussak lelkileg.
Bár szorgalmasan kutatom az írásokat,
még nem vagyok képes arra,
hogy teljesen megértsem és elsajátítsam szent bölcsességüket...
Lásd Uram,
szívem tisztaságára vágyakozom,
s közben a félelem könnyei hullanak szememből.
Tisztelettel és alázattal borulok térdre Előtted:
éjjel s nappal arcodon csüggnek gondolataim.
Moss le édes harmatoddal,
hogy letörölje rólam
a gyűlölet és a rosszakarat minden szennyét;
tisztíts meg minden bűntől és gonoszságtól,
s tedd tisztává gondolkodásomat és cselekvésemet!...
Ó, bár világosan fölismerném gyöngeségemet!
Bár hálámat mutathatnám minden irgalomért,
amelyben részem volt !
Bizalmamat Beléd helyezem,
a Törvénybe és a Téged elértek közösségébe.
Bár találkozna össze minden élőlény a tökéletes bölcsességben,
odaadó szolgálatodban,
Szent Neved éneklésében,
mely elvezet édes Közelségedbe
s szemtől-szemben állhatnék Veled !
Így legyen !
