Mit adhatnék ? Mit adhatnék neked ? Már annyi mindent adtam...

Mit adhatnék neked ?

Úgy ülök itt, mint egy lélekben aggastyán, akiből elfogytak a szavak, mert olyan sok mindent kellene megértetnie. Már nem tudom hol kezdjem, mert itt már nem a száraz spekulációknak és tudománynak, hanem az Égiekkel való együttélésnek és élményeknek van helye. A folyamatos kapcsolatnak. Nincs más, ami elégedetté tenné az embert. Még a Nirvána szellemi gyönyöre sem ér fel azzal a lelki örömérzettel és megelégedettséggel, amit azok között érzel, akikhez igazán tartozol.

Hogyan értessem meg veled, hogy enélkül olyan, mintha a kietlen sivatagban tévelyegnél?! És még csak nem is vagy tudatában....

Hosszú az út és nem beszélni kell már róla, mert már élni kellene. Annyi mindent kellene mondanom, de ha nem dolgozol meg magadért, nem leszel képes beengedni a valóságot az életedbe.

 

A földi testem....az anyagba zárt lélek...mély fájdalommal tölt el, hogy nem pillanthatsz bele a létembe. Hogy nem érezheted és nem láthatod, nem élheted azokat az élményeket, melyeket azoktól kaphatnál, akik az igaz égi isteni minőséget Élik. Fájdalom, hogy nem oszthatom meg veled az örömöm. Annyi mindent kellene megmutatnom és elmesélnem...

Mindenki külön világban él. Amikor megítélsz engem, elveszíted a lehetőségét, hogy bepillanthass abba a világba, amilyen a tiéd is lehetne: itt sok a szépség, bőség, meghittség, gyengédség, tisztelet és alapvető a békesség. Talán mindezek összessége a szeretet minősége.

​

Ha zörgetsz, kinyitják a kapukat. Miért nem zörgetsz? Miért az elmédből élsz ?Miért hagyod, hogy a logikád félelemben tartson?

Csak hallgatok.

​

Mikor leszel kész rá, hogy elmondhassam? Mikor leszel kész rá, hogy megmutassam? Mikor leszel kész rá, hogy lásd és érzed végre ? Siralom völgy, amiben létezel ahhoz képest, amiben élhetnél! Nekem csak az fáj, hogy nem oszthatom meg veled. Őrültnek néznél.

​

Mindenki, akiről valaha hallottál vagy olvastál, létezik.

​

Isten Fényébe olvadni végérvényesen, öngyilkosság. Isten Fényébe olvadni úgy, hogy megmaradjon az öntudatod, a lélek nyomorúsága. Nézz körül ! Lásd azt a szépséget, ami elégedettséggel tölt el ! Most pedig gondolj egy tiszta lapra.

Egy örökkévalóságnyira melyiket választanád? Egy lap akarsz lenni vagy még az se, vagy kibontakoztatnád az utánozhatatlan egyediséged és megmutatnád annak szépségét és gazdagságát másoknak, hogy örömöt leljenek benne a Lélek örök, igaz világában ?

​

Örömmel vagyok veled, de micsoda boldogság lenne, ha leülnénk és eljönnél velem az egyik buddhához, az Úr Nara-Narayanhoz vagy eljönnél velem az Istenanyához, vagy bárki máshoz, akit meg szeretnél ismerni ! Együtt látnánk és éreznénk és élnénk át, mintha csak valami űrhajóba szállnánk valóban ! Nyomorúságos, hogy nem oszthatom meg veled az örömöm.

Talán, ha velem tartanál , megmutatnám neked az odavezető utat !

Vagy megelégszel az élet sivárságával ?

​

Nem tudom Atyám, mit vársz tőlem. Azt mondod lépjek ki a fénybe. Azt mondod, meg kell tartani és fel kell emelni őket. Azt mondod sötétben tapogatóznak.

Szükségetek van erre? Már nem tudom mit kellene mondanom, akkora itt a "kínálat".

​

​Az Élő Istennel való kapcsolat boldogságát szeretném megadni nektek.

​

A tudással megértés születik, a megértéssel elfogadás. Harc helyett. Az elfogadással tisztelet. A tisztelettel kíváncsiság a megismerésre, abból pedig együttérzés. Az együttérzés, a közös vonások megtalálása, egységet hoz létre közöttünk. Ahol pedig ketten összegyűlnek....Isten megáldja azokat és áthatja őket egész életükre.

​

 

                      Legyetek áldottak !     Cseperke                          
                                                                                    

 

​